Inkább reménykedni, mint tudni? –
Beszámoló a 70. KÖSZI Megálló Istentiszteletről

2017. november 19-én a 70. KÖSZI Megálló istentisztelet az aggodalmakról, kétségekről, valamint az ezeken való felülemelkedésről szólt a józsefvárosi Mandák-házban. Az igehirdető Joób Máté volt, a liturgiai szolgálatot Rihay Szabolcs végezte.

Advent kezdete előtt két héttel egy ködös novemberi estén gyűltünk össze a kereken hetvenedik KÖSZI Megálló istentiszteletre. Délután 5 óra előtt 5 perccel még alig voltunk 10-15-en a gyülekezeti teremben, amely többünkben aggodalomra adott okot, hiszen többen is sokakat hívtunk erre az istentiszteletre. Aztán az első ének felcsendülése után folyamatosan érkeztek egyre többen és többen, hogy végül az első imádságot gyerekek és felnőttek együtt már 38-an mondhassuk el.

Joób Máté igehirdetésének alapja Pál apostol Thesszalonikaiakhoz írott levele, mely éppen a kétségekkel, aggodalmakkal foglalkozik, amit mi is átéltünk öt perccel a Megálló istentisztelet előtt.  Ha bármi miatt ránk törne az aggodalmaskodás, Máté szerint 3 dolgot fontos végiggondolnunk: 

  1. Mit tett értünk Isten?
  2. Mit szeretne Isten bennünk tenni?
  3. Mit szeretne Isten általunk tenni? 

Ez segíthet eloszlatni a kétségeinket, és bizonyosságot szerezni, hogy az életünk jó úton halad-e.

A thesszalonikai gyülekezet esetében az üldöztetés annak folytán is kialakulhatott, hogy a gyülekezet tagjai megtértek, mely életük teljes átalakulásához vezetett, ami a többi ember értetlenségét, elutasítását és az üldözést is kiváltotta. Viszont Pál apostol arra is emlékeztet levelében, hogy emiatt ez ne szegje kedvüket, mert csak azokban és azok által tud az Isten csodát tenni, akik tudnak hitben növekedni. Fontos, hogy Isten irántunk való szeretetével tudjunk mások felé is fordulni.

Az igehirdetést ezúttal is úrvacsora követte, az istentisztelet egészét pedig átszőtték az énekek, a gitárhang és a gyerekek vidám zsibongása.

A Megállót követő szokásos szeretetvendégséget követően kisebb játszóház alakult ki a szomszédos teremben, a gyerekek önfeledten játszhattak, miközben a szüleik és a többi felnőtt egy finom bukta vagy gyümölcs elfogyasztása mellett beszélgettek.