Személyes beszámolók

Egy táborozó szemével…

11. KÖSZI Életfonal életvezetési tábor

 

2017. április 28. és május 1. között ismét megrendezték a 11.KÖSZI Életfonal életvezetési tábort, igaz ezúttal a szokásosnál kevesebb létszámú táborozóval, de annál családiasabb hangulatban, légkörben. Az idei tavasszal az iskolás lét-, a pályaválasztás-, illetve a felnőtt kor előnyeivel és hátrányaival foglalkoztunk. Pénteken újra találkoztunk egymással, illetve új táborozókat is üdvözölhettünk köreinkben. Szombaton ugyan zord időjárás uralkodott a Pilis lankáin, de ez sem szegte kedvünket ahhoz, hogy igazán jól érezzük magunkat és remek programok keretében foglalkozzunk, elmélkedjünk a pályaválasztásról.

Ez egy érdekes témakör, ugyanis egy mai átlagos fiatalnak nagyon nehéz döntenie ebben a kérdésben, félve attól, hogy akár számára előnytelen döntést is hozhat. Szombaton a Sulin innen témanap keretében osztottuk meg egymással középiskolai élményeinket, és bizony beszélgettünk a kihívásairól is, többek között egy középiskolai osztály közösségéről is. Vasárnap a Sulin innen témáját dolgoztuk fel, hogy középiskola után vajon továbbtanuljunk-e még egyetemen, főiskolán, vagy egyenesen vágjunk bele a nagybetűs életbe. Arra kerestük a választ, hogy melyik lehet ideális döntés. Hétfőn, a munka ünnepén, nehéz szívvel kellett sajnos búcsúzkodni egymástól, abban bízva, hogy a következő táborokban újra láthatjuk egymást.

Most pedig általában a KÖSZI-táborokról szólva, beleértve az elmúlt 11. KÖSZI Életfonal tábort is. Mint rutinos résztvevője a tábornak kijelenthetem, hogy ismét egy szeretetteljes és megértő közösségbe csöppentünk bele, amely a XXI. században nagyon fontos tényező egy fiatal számára. Ez a tábor merőben más, mint a többi, mivel itt mindegy hogy milyen vagy, elfogadnak a többiek, és nem ér szemrehányás, ha valamit elhibázol. Az ország minden lehetséges tájáról érkezünk, de mégis egy barátságos közeg mindig az eredmény, akárhogyan osztunk-szorzunk, mindig ez jön ki. Lelkiekben rengeteget ad, ráadásul vallásos jellegéből fakadóan itt nem menő egymást sértegetni.

Ezek azok a dolgok, amik megragadtak az elején és azóta már rengeteg tábor és élmény van a hátam mögött. Ezt a légkört át kell élni, nincs mese! Életreszóló barátságok szövődnek itt. Öröm látni, hogy törődnek egymással a gyerekek, fiatalok, vezetők, és amilyen hangulat uralkodik, az valami eszméletlenül frenetikus. Sokszor előfordult már, hogy a táborok végén könnyes szemmel ölelkeztek össze egymással az emberek, ilyenkor a lélegzetem eláll, hisz máshol ezt nemigen tapasztaltam.

Aki egyszer eljön, megfertőzi mindez. Mint ahogy engem is maga alá gyűrt. Köszönetemet szeretném kifejezni a KÖSZI vezetőinek, és minden szervezőnek, hisz Nélkülük sosem lenne ilyen hely! Nagyon jó látni, érezni, tapasztalni, hogy az önkéntesek mekkora odaadással, szeretettel szervezik és élik át a tábort, annak minden örömével és nehézségeivel együtt! És ha ez nem lenn elegendő, mindemellett személyes példamutatásukkal még a kereszténység szépségeit is bemutatják nekünk! Arra nem találok szavakat, hogy milyen érzés visszajárni immáron 6. éve a KÖSZI-táborokba, és arra sem, hogy milyen érzés az új táborozóknak átadni a tapasztalataimat. Remélem még sokáig tudok ebben partner lenni és ide tartozni!

Szakács Ádám, táborozó (Körmend)