Újratalálkozások a 46. KÖSZI Megállón

Szöveg: Lőrincz Andi Luca kép: Nagy Gábor

Az áprilisi megállón az év témáját, a Találkozások fonalát fűztük tovább, ezúttal az Újratalálkozás szemszögéből. A helyszín ismét a Deák téri evangélikus templom volt, a szervezők pedig a KÖSZI fáradhatatlan önkéntesei.

A témaválasztás tudatosan épült az áprilisra, amikor már a Húsvét és Mennybemenetel közötti szakaszában járunk az évnek. A feltámadott Krisztussal is újra találkozhattak követői – látjuk az emmausi tanítványok vagy Tamás történetében.

Mi is boncolgattuk, milyen is, amikor valakivel váratlanul, véletlenül találkozunk újra hosszú idő után, hogyan reagálunk a másikban, és bennünk végbemenő változásokra. Milyen más vagy új szemszögből tekinteni valakire, akit régebbről már ismerünk. Ebben komoly segítséget nyújtott Vajdics Anikó és a Mentactor csoport játéka, amiben – nekünk résztvevőknek – választanunk kellett, hogy a velünk együtt játszó ismerős/ismeretlen emberek közül ki lenne az, akit legjobban el tudunk képzelni a testvérünknek, a barátunknak, az apánknak, kivel mennénk el egy lakatlan szigetre, vagy akár kit látnánk először a Paradicsomban.

Balogh Éva lelkésznő a prédikációjában a Jézussal való újratalálkozásról beszélt. Egyrészt Mária aspektusából, másrészt úgy, hogy ő, és vele mi magunk is, találkoztunk már Jézussal, hatással volt ránk, formálta a kapcsolatainkat és legfőképpen az életünket. Elmesélt egy történetet, az ő élete történetét, a társas kapcsolatait: „és akkor ott volt ő, tudjátok, velünk csinálta végig az egészet. Amikor velünk volt, még azokat az embereket is közelebb éreztem magamhoz, akikkel nélküle valahogy nem találtam a hangot.” Az illető, akit végig keresett egyébként a prédikációban – sokszor a gyülekezethez fordulva, kérdezte, hogy „Hol van? Nem látom, ti látjátok? Lehet, hogy az oltár mögött van?” – Jézus volt, és az ő történetén keresztül láthattuk meg magunkban is a találkozás folyamatát: találkozunk, búcsúzunk, majd újra találkozunk, egymással és Jézussal is, aki ezekkel a találkozásokkal formálja az életünket.

A Megállóval szorosan összetartozó ifjúsági énekeket a Mandák band játszotta nekünk, ezúton is köszönjük szolgálatukat!

Az Istentisztelet utáni szeretetvendégségen finom szendvicsek és meleg tea mellett beszélgettünk sokan. Van, akikkel az újratalálkozás jegyében, örülve egymásnak hétköznapi dolgokról meséltünk, és több beszélgetés is kialakult, ami az alkalom témájáról, igei részéről zajlott.