Szöveg: Tóth Lilla
Fotók: Tilki-Nagy Titusz, Tóth Lilla, Vida Zsófia
Piliscsaba – Két év után ismét megrendezésre kerülhetett a KÖSZI Téli berek évindító hétvége, mely idén Piliscsabán zajlott 2022. február 3–6. között a Béthel Missziói Otthonban. A hiánypótló esemény „Hol a határ?” mottó mentén gondolkodtatta el a 18–29 éves korosztályt különféle interaktív előadásokkal, kiscsoportos beszélgetésekkel, tréningekkel, áhítatokkal. A Lajtai Tímea által vezetett tábor tökéletes évindító alkalomnak bizonyult, mely során a résztvevők kiszakadhattak a hétköznapok rohanásából, és közösen elcsendesedhettek vagy épp hangos nevetéssel kapcsolódhattak ki.
Először mindünknek kicsit furcsa volt. Szokatlan. Álltunk a Hóreb épület földszintjén a tábor kezdetén, a magunk között Helpdesknek nevezett asztaloknál, és nem tudtuk megmondani, miért, de valami nem volt az igazi. Aztán rájöttünk: hiányoztak a gyerekek. A nyüzsgés, csivitelés, szaladgálás, ajtócsapkodás… Ami miatt máskor már a hajunkat téptük, most hiányzott! Évek óta a Béthel számunkra a gyerektáborokat jelentette, a „sohamegnemállást”, a zajt, a hangulatot, és persze tudtuk, hogy most is érezni fogjuk az igazi KÖSZI-érzést, de ez valahogy más lesz. Aztán persze nemhogy hozzászoktunk, de meg is szerettük az új helyzetet. Valahogy így indult az idei Téli berek évindító hétvége.
„Ember tervez, Isten végez…” – járt a fejünkben, amikor megtudtuk, hogy a résztvevők egészségének védelme érdekében megkövetelt gyorstesztek nem érkeznek meg a tábor kezdetére, így addig is maszkban kell töltenünk a közös időt. Persze ez sem tántorított el minket, a megérkezéskor a maszk mögött hatalmas mosollyal üdvözöltük egymást, és örömmel szemléltük a másik arcvonásait a közös vacsorakor. Ezután a tábor lelki vezetője, Bonnyai Zsuzsanna áhítata következett, amelyet egy közös énekléssel zártunk le. Az áhítat rávilágított arra, hogy saját határaink megismerése fontos, két okból is. Egyrészt azért, hogy tudjuk, hol van az a pont, ahol meg kell állnunk, amit nem léphetünk át, ahol már mások kompetensebbek nálunk, ahol már ártanék azzal, ha továbbmennék. De azért is, mert ha tudom, hol vannak a határaim, tudom meddig tudok elmenni, ez pedig emlékeztet arra, hogy addig viszont el kell mennem. Mindezek után ismerkedős, csapatépítő játékokkal zártuk a napot a Tranzitzóna nevű program keretein belül.
Csillagos én – hangzott a második nap mottója, mely a „Hol a határ?” kérdésfeltevés egyik válasza is lehetne. A reggeli áhítaton az ember fejlődésének, előrébb jutásának határairól gondolkodtunk el közösen Bábel tornyának történetének segítségével. A közös éneklés után Tóth Johanna Mese-műhelye következett. Johanna alkotó-fejlesztő Metamorphoses meseterapeuta, aki megismertetett minket egy népmesével, melyet különféle módszerekkel próbáltunk feldolgozni. Végül megismerkedtünk a saját fekete hollónkkal, a félelmeinkkel, ami a határt jelenti számunkra, és azon is gondolkodhattunk, mi tud segíteni legyőzni ezeket.
Délután végre megérkeztek a várva várt gyorstesztek, így rövid intermezzo után végre ledobhattuk maszkjainkat, és határok nélkül élvezhettük egymás társaságát. Nem is tétlenkedtünk, hamar társasparti alakult ki a résztvevők között, ahol hol a Dixittel próbáltuk megfejteni egymást, hol a térjenga elemeit próbáltuk a lehető legjobb pozícióban elhelyezni. A laza délutánt egy igazán izgalmas és életszerű bemutatóval zártuk. Muzsnay András fekete öves kempo mester mutatta meg nekünk, hogyan tudjuk a fizikai határainkat megvédeni és kitolni a gyakorlatban, mikor szükségünk lesz rá. Andris, aki maga is a KÖSZI önkéntese, táborszervezője, hitelesen tudott nekünk beszélni mentális és fizikai felkészültségről, hiszen ő is folyamatosan fejleszti ezeket versenyzőként. Önfeledt hangulat uralkodott, mikor egy-egy önvédelmi szituációt segítőjével, Titusszal bemutattak a résztvevőknek, pláne, mikor mi magunk is kipróbálhattunk ilyen helyzeteket.
A vacsora után Tóth Lilla esti áhítata következett. Ennek során nem csak A kis herceg című könyv egy részletét hallgathattuk meg, de a történet kapcsán elgondolkodtunk azon is, hogy nekünk, hétköznapi embereknek is milyen nagy egyéni hatalmunk van. Embertársaink iránt, akiket megszelídítettünk – mint a herceg a rókát – felelősséggel tartozunk, amit használhatunk jó és rossz célokra is. Párhuzamot vonva Jézus megkísértésének történetével pedig fontos feladatunk nekünk is, hogy megtaláljuk a határt az építő és a romboló hatalom között, és ellenálljunk a gonosz kísértésének.
Az este fő programja mindezek után pedig a közös filmnézés volt. A Rendíthetetlen című, igaz történeten alapuló film Louis „Louie” Zamperini olimpikon és háborús hős hihetetlen életét követi nyomon. Louie két társával együtt túléli egy repülőgép lezuhanását a második világháborúban, és 47 napig hánykolódnak egy tutajon, majd elfogja őket a japán hadsereg, és fogolytáborba kerülnek. Vajon igaz, hogy „If I can take it I can make it”, tehát „Ha kibírom, végig tudom csinálni!” – ahogy a filmben is elhangzik? Mennyit számít a kitartás, amikor minden rosszra fordul körülöttünk? Mekkora ereje van a hitnek? Ilyen és hasonló kérdések merültek fel bennünk a film kapcsán. Az este fennmaradó részét ezután kötetlen beszélgetések és a szórakozás töltötte ki.
A harmadik nap kezdő áhítatán Dávid és Betsabé történetét ismertük meg kicsit különlegesebb formában. Zsuzska képzelt leveleken keresztül dolgozta fel a történetet, melyben Dávid hatalmas hatalommal rendelkezett, és egy pont után már ezt nem jóra, hanem önző, önös érdekekre használta, ezzel más embereknek ártva. Délelőtt ezen kívül Bonnyai Sándor önkéntes előadását hallgathattuk meg „Önkéntesség határain innen és túl” címmel. Sanyi játékos bevezetője során magunk is érezhettük a kiszolgáltatottságot, amikor kettesével egymást tartva kellett eldőlnünk. Persze ez sehol se volt a megismert határon túli kisgyermekek kiszolgáltatottságához képest, akikről a következő órában bővebben hallhattunk. Nem mondok valószínűleg meglepőt azzal, hogy olyan érzékenyítő sztorikkal ismerkedhettünk meg, melyektől még a legkőszívűbb emberek is meghatódtak volna.
A délutáni közös fotókészítés után sem volt megállás, Rihay Szabolcs történelem szakos bölcsész-tanár érkezett hozzánk „Határtalan szeretet” című előadásával. A program során szó volt Istenről, aki azt várja el tőlünk, az ő kiválasztottaitól, hogy az Ő végtelen szeretetét jelenítsük meg a világban, vagyis hogy szeressünk mindenkit és mindent. Hogyan lehet mégis követni Jézust, hogyan lehet betölteni Isten akaratát? Meddig tudunk Jézussal menni az úton? Hol vannak a határaink? Miért éppen ott? Lehet-e ezen változtatni? Meg lehet-e szabni, hogy mikortól nem vagyok eléggé keresztény? Van-e olyan egyáltalán, hogy nem elég keresztény valaki? Mit jelent Jézus követése egyáltalán? Hasonló kérdésekre kerestük a választ közösen.
Az utolsó „előadónk” a Református Drogmisszió volt. Az Adna Café által működtetett Élő könyvtár felépülőben lévő szenvedélybeteg fiatalokból és addiktológiai szakemberből áll, akiket meghatározott időre az érdeklődő ki tud kölcsönözni, és beszélgetni velük a függőségekről, a szabadulásukról és a megtérésről, Istenkapcsolatról is. A fiúk őszintén és kendőzetlenül meséltek nekünk élettörténetükről, mely során megérthettük függőségeiket, ahol a felépülők egy életúton keresztül mutatták be a megélt mélypontjaikat.
Az utolsó esti áhítatunkban az irgalmas samaritánus történetén keresztül nem csak megismerkedtünk egy anekdotával Nathan Söderblom evangélikus lelkészről, de a Hősök tere projektről is tudomást szereztünk. Az áhítat talán leghangsúlyosabb mondanivalója a felismerés volt, miszerint „Az vagy, amit teszel!”, teszel, a T betű helyén egy kereszttel, ami kibővíti ezt a kicsi szót. Hiszen küldetésünk embertársainkhoz szól, és akkor tölthetjük azt be, ha átlépünk komfortzónánkon, és Krisztust követve segítjük egymást, mint a samaritánus.
A vacsora után először a Villamosdilemma nevű társasjátékot próbáltuk ki, mely önmagát „pályaválasztási tanácstalanságként” definiálja, halálosan komolytalan morális döntésekkel. Mindenképp érdemes kipróbálni a játékot, hogyha valaki tartalmas beszélgetésekre is vágyik, hiszen rengeteg téma vetül fel a játék során. Ezután kezdetét vette a Határtalan parti, amelyen mindenki elengedhette magát és felhőtlenül szórakozhatott. Óriási Honfoglalóval melegítettünk be, majd még egy diszkógömb is előkerült, és táncparketté, majd hajnalban musical színpaddá alakult a pince.
A vasárnapi nap már a búcsúzásról szólt. A reggeli után részt vehettünk egy különleges programon, a Láthatatlan színházon, melyben egy bibliai történetet, A tékozló fiú sorsát dolgoztuk fel különleges perspektívából. A program során a résztvevők egyesével tapasztalhatták meg bekötött szemmel, a különböző érzékszerveikre hatást gyakorolva és a bibliai igerészt hallgatva, hogy milyen lenne a kevésbé hangsúlyos szereplő, az apa helyébe kerülni, és rajta keresztül átérezni a düh, a csalódottság, és végül a megbocsátás érzését. A megbocsátást, aminek a jézusi üzenet alapján nem szabad határt szabnunk.
Ezután már csak a tábort záró 95. KÖSZI Megálló istentisztelet várt ránk, melyen Zsuzska összegezte nekünk a tábor során elhangzott gondolatmagvakat, és azokat felhelyezte egy képzeletbeli ívre. Ennek a tetőpontja és kibontakozása volt az általa választott ige Lukács evangéliumából: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt.” A záró istentisztelet az evangéliumot hozta el, a gondolatot, hogy Jézus az, aki túl tudott lépni minden emberi határon, aki még a halált is legyőzte a megváltásért. Az igehirdetés végén személyes áldást kapott mindenki, majd közös énekléssel zártuk le a tábort.
A hétvége végére így a lehető legtöbb perspektívából végigjártuk azokat a kérdéseket, melyeket a tábor mottója felvetett, és mindenkinek fontos lenne végiggondolnia. Hol vannak a lelki, fizikai és mentális határaim? Mit érzek akkor, amikor ezeket valaki átlépi? Vagy hogyan tudom magam is kitolni ezeket? Érdemes kilépni a komfortzónámból? Válaszoljuk meg mi is őket magunknak!
***
Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról!
Kedveld a KÖSZI-t a Facebookon:
https://www.facebook.com/koszi.toled.jo/
Iratkozz fel a KÖSZI-hírlevélre úgy, hogy egy üres e-mailt elküldesz ide:
koszihirlevel+subscribe@googlegroups.com
A 12. KÖSZI Téli berek évindító hétvége a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület szervezésében, a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal együttműködésben valósult meg.
