„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, örökre enyém vagy” – A KÖSZI Megálló istentiszteletekről

Szöveg: Halász Endre, Rihay Szabolcs, Seben Glória; Fotó: Keveházi D. Sámuel

Budapest – Piliscsaba – 2018 nyarán és őszén összesen 4 alkalommal tartott Megálló istentiszteletet a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület (KÖSZI). Ezek az istentiszteletek és az utánuk következő úrvacsorák és áldások a KÖSZI-táborok legkatartikusabb eseményei. Egyrészt összefoglalják és magasabb, spirituálisabb szintre helyezik azokat a témákat, melyeket az azt megelőző napokban a táborok során feldolgoztunk, másrészt mindenkit szembesítenek azzal, hogy az együtt töltött idő hamarosan véget ér. Végül, de nem utolsósorban útravalóval látják el a táborozókat, akik így lelkileg feltöltődve mennek haza.

A KÖSZI Megálló istentiszteletekről

Július elején tartotta a KÖSZI Napvető mesetáborát a legifjabb, alsó tagozatos korosztálynak. Ez a tábor Budapesten volt, a Rózsák terén, az Evangélikus Középiskolai Kollégium épületében és kertjében. A sok játékos foglalkozás mellett a tékozló fiú történetével ismerkedtek meg a gyerekek, és a tábor lelki vezetője, Seben Glória lelkésznő is erről beszélt a 77. KÖSZI Megálló istentiszteleten. Ő így számolt be erről: „Keveházi D. Sámuel kollégámmal a tornateremben teremtettük meg egy egyszerű, énekekkel teli és interaktív liturgia lehetőségét, ahol én magam, a lelkész is az istentisztelet nagy részét a többiekkel szemmagasságban, térdelve töltöttem, megtapasztalva, hogy Isten ölében magam is kicsiny gyermek vagyok. Az igehirdetésben az egész hét témáját, a tékozló fiú »meséjét« foglaltam össze, amelynek során megtapasztaltuk, hogy Jézus mindenki számára érthető nyelven tanít minket Isten szeretetének mély igazságáról.”

„Különleges vagy!” – ez volt a gimnazista korosztálynak meghirdetett KÖSZI Napvető médiatábor mottója, melynek során a beszélgetések arról szóltak, hogyan lehetünk különlegesek, más szóval: hogyan tudatosíthatjuk magunkban, hogy mi is különlegesek, társaink és Isten szeretetére méltók vagyunk? A táborzáró 78. KÖSZI Megálló istentisztelet alapigéje a Betesda-tavi gyógyítás volt (János 5,1–15). Az igehirdetés fókusza Jézus kérdése volt a harmincnyolc éve béna emberhez: akarsz-e meggyógyulni? Rihay Szabolcs igehirdető magyarázata szerint az első gondolatunk az, hogy mi másért lenne ott az az ember, biztosan nem a kilátás miatt? De ha jobban belegondolunk, túlságosan is gyakori az, hogy mi, emberek beleragadunk rossz élethelyzetekbe, és nem tudunk, vagy akár nem is akarunk kitörni belőle. (Ahogy Pál Feri mondta a Szélrózsa találkozón: „A megszokott biztonságos.”) Akármilyen rossz is az életünk, ezt ismerjük, és nincs bátorságunk változtatni. Akarunk-e meggyógyulni? – Jézus kérdése hozzánk is szól: szeretnénk-e gyógyító változást az életünkbe, merünk-e ezzel egy olyan útra lépni, melyet nem ismerünk? Ha igen, akkor Jézus Krisztus és az Isten országa az életünk része lesz, és ahol Jézus van, ott csodák történnek, gyógyulások, találkozások, megtört életek egyenesednek ki. Jézus hív, az Isten országa körülvesz minket – akarunk-e meggyógyulni? Merünk-e csodálatos változást hozni az életünkbe?

Augusztus második hetében ismét táboroztunk, ezúttal a felső tagozatosokat vártuk a KÖSZI Napvető kalandtáborba. A tábor mottójának – „Ez állati!” – megfelelően mindennap egy-egy állathoz kapcsolható pozitív tulajdonság volt a beszélgetések kulcspontja: hétfőn a bagoly bölcsessége, kedden az oroszlán bátorsága, szerdán a hangya szorgalma, csütörtökön a kutya hűsége, pénteken pedig a farkas összetartása. A tábort záró 79. KÖSZI Megálló istentiszteleten Keveházi D. Sámuel igehirdetése is öt részből állt, aki mind az öt tulajdonságról elmesélt egy-egy elgondolkodtató, érdekes vagy megindító történetet. A legvégén öt leterített csomagolópapírra mindenki felírhatta azt a szót, amely az egyes tulajdonságokról eszébe jutott. A szavakat Sámuel az áldás előtt felolvasta, így még intenzívebben hatottak az áldás és az úrvacsora előtt.

A 80. KÖSZI Megálló istentiszteletre október 29-én, a KÖSZI Nyomkereső készségfejlesztő tábor utolsó napján került sor. A tábor mottója a „Csak semmi pánik!” volt, és a félelmek kimondásáról, a leküzdésükhöz használható praktikákról beszélgettünk. Szlaukó Orsolya lelkésznő a záróáhítatát két igeszakaszra építette. A Timóteushoz írt második levelében írja Pál apostol, hogy „nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” A másik igeszakasz Ézsaiás próféta könyvéből volt: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” A lelkésznő megemlítette a tábor legizgalmasabb programjának, a logikával és intuícióval megoldandó rejtélyt bemutató kastélyjátéknak a szereplőit, azt, hogy ők is mindannyian féltek valamitől. Volt, aki az állását, volt, aki az életét, más pedig a családja jövőjét féltette, és olyan is volt, aki attól félt, hogy nem hisznek neki. Lehet, hogy minket is nyomaszt valami, de legyőzhetjük. Isten a nevünkön szólított, mert fontosak vagyunk a számára, és ő egy olyan támasz, akire mindig számíthatunk. Ezt a biztatást vihettük magunkkal, amikor ki-ki hazaindult az év utolsó KÖSZI-tábora után.

A KÖSZI Megálló istentiszteletei 2019-ben is töretlenül folytatódnak az ifjúsági szervezet táborai, illetve a tábortalálkozók alkalmával.

***
Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról:

Kedveld a KÖSZI-t Facebookon:
http://www.facebook.com/keresztenyonkentesek

Iratkozz fel a KÖSZI-hírlevélre úgy, hogy egy üres e-mailt elküldesz ide:
koszihirlevel+subscribe@googlegroups.com

A Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület (KÖSZI) által szervezett 77., 78., 79. és 80. Megálló interaktív istentisztelet a Szívvel-Lélekkel Alapítvány együttműködésével valósult meg.

Megálló
Előző bejegyzés
„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten” – 17. KÖSZI Nyomkereső tábor
Következő bejegyzés
Lelki tartalom, palacsinta, forralt bor és jó társaság, mi kell még? – KÖSZI-est az EHE-n
Menü