Mustármag, útravaló – Megtartottuk a 92. KÖSZI Megálló istentiszteletetet

Szöveg: Halász Endre
Fotó: Tóth Lilla

Piliscsaba – 2021. július 24-én, szombaton zárult a KÖSZI Nyomkereső táborainak első turnusa, amelyet 8–14 éves gyerekek számára szerveztünk. Szokásos táborvégi szombat volt, fáradt, szomorkás, tipikus „hazautazós” nap. Fél tizenegyre – jó esetben – már összepakoltunk, beírtuk az utolsó üzeneteket a barátságfüzetekbe, egy-két gyerek vagy vezető már elbúcsúzott és hazasietett, hogy a következő nyári programjára készüljön, szóval mindenki érezte, hogy “valami véget ért”. Ekkor következett a tábor utolsó napjának legfontosabb programja, a KÖSZI Megálló istentisztelet, melyen Lénárt Viktor hirdetett igét.

92. KÖSZI Megálló istentisztelet

Ezeknek az istentiszteleteknek kettős funkciójuk van: egyrészt összefoglalják a hét témáját, és segítenek a visszatekintésben, másrészt útravalót adnak a tábor utáni, „civil” életre. Az idei táborban a gyerekek által tapasztalt, szülő-gyerek, testvér-testvér, diák-tanár konfliktusokat jártuk körül, és arról beszélgettünk, hogy vajon hogyan tudjuk kezelni, feloldani őket, így Lénárt Viktor lelkész is a konfliktuskezelést állította igehirdetése középpontjába. 

Viktor, aki már több KÖSZI-táborban szolgált, tudta, hogy egy ilyen zárónapon egy szokványos igehirdetés nem elegendő, ezért hagyta, hogy sokat énekeljünk (a tábor végére egy-két ének „slágerré” válik, amit nagyszerű érzés közösen énekelni), és két ének között apró magokat osztott a gyerekeknek, majd megkérdezte, hogy tudják-e, milyen mag van a kezükben. Néhányan tudták, hogy mustármag, és azt is, hogy a mustármag a hittel kapcsolódik össze. Feltűnt az is, hogy meglepően laza, mondhatni lezseren elegáns öltözéket viselt – kitűrt inget és egy tarisznyás-hippis vászonnadrágot. Az egyik ének refrénjére külön felhívta a figyelmet („Kérünk adj még hálás szívet is”), és elmondta az üzenetet, amit aztán a későbbiekben kifejtett: ha megnyitjuk a szívünket Isten előtt, ő odalép hozzánk és átformálja az életünket, és, noha mi nem érhetünk fel hozzá, ő tökéletessé tehet, és elveheti a bűnt és a nehézséget.

Az istentisztelet alapigéjét János evangéliumából olvasta: “Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség néktek!” Elmondta, hogy a konfliktuskezelés a békességre törekvés, és az emberek cselekedeteit nehéz helyzetekben automatizmusok irányítják, olyan reakciók, amelyeket gondolkodás nélkül megteszünk. Egy viszály esetén van, aki szókimondó, van, aki inkább „elsunnyog”, kilép a konfliktusból, és van a „dafke”, aki direkt az ellenkezőjét csinálja annak, amit mondanak neki.

Viktor elmondta, hogy az édesanyja biztosan azt mondta volna, hogy öltözzön fel rendesen, ha istentiszteletet tart, de ő „csakazértis” lazábban öltözködött. Ezután elmesélt egy általa átélt konfliktushelyzetet egy agresszív szomszéddal, de nem végig, csak addig a pillanatig, amikor el kellett döntenie, hogyan reagáljon az agresszióra. Mihez kezdhetünk egy agresszív emberrel? Az okos ember technikája az, hogy tudatosítja magában, hogy az agresszivitás egy fedőérzés, amely félelmet vagy csalódást takar. Ez segít abban, hogy rájöjjünk, hogy mit és hogyan mondjunk a dühös embernek, hogy megoldjuk a helyzetet.

A technikát úgy tökéletesíthetjük, ha helyére tesszük a szívünket azáltal, hogy Istent beengedjük a konfliktusainkba. Istenben szabadok vagyunk arra, hogy ne mindig nekünk legyen igazunk, nem kell „dafkénak” sem lennünk. Miközben ezt mondta, Viktor levette az inget és a nadrágot, és kiderült, hogy alatta öltönyt viselt, olyan öltözéket, ami az édesanyjának is tetszett volna. A mustármag is a helyére került: Jézus példázata szerint egy mustármagnyi hit hegyeket tud elmozdítani. Ezek a hegyek a konfliktusok azokkal, akik közel állnak hozzánk. Igazából a mustármagnyi hit csak megnyitja az ajtót Isten előtt, utána ő alakítja és rendezi az életünket, megoldja a konfliktusainkat.

Az istentisztelet végén Viktor visszatért az elején kiosztott magokhoz – vajon ki őrizte meg őket? Hisz a mustármag nagyon apró, könnyű elveszíteni, ezért napról napra meg kell nyitnunk a szívünket Isten előtt. Ez sokszor nem könnyű, de ha megtesszük, akkor a békesség hírvivőivé válhatunk.

Ez volt tehát a szavakkal megfogalmazható útravaló. A kevésbé megfogalmazható pedig egy érzés – az istentisztelet végére, az igehirdetés és a közös éneklés hatására a reggeli szomorúság katarzissá vált, és már nem azt éreztük, hogy valami félbeszakadt, hanem azt, hogy valami kerek egésznek voltunk a részesei, aminek vége, de feltöltött annyira, hogy energiánk legyen a következő hetekre.

A következő KÖSZI Megálló istentisztelet Piliscsabán lesz a Béthel Otthonban 2021. augusztus 14-én 10:45-kor, a 20. KÖSZI Nyomkereső detektívtábor zárásaként.

***

Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról:

Kedveld a KÖSZI-t a Facebookon:
https://www.facebook.com/koszi.toled.jo/

Iratkozz fel a KÖSZI-hírlevélre úgy, hogy egy üres e-mailt elküldesz ide:
koszihirlevel+subscribe@googlegroups.com

A 92. KÖSZI Megálló istentisztelet a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület szervezésében, a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal együttműködésben valósult meg.

Megálló
Előző bejegyzés
Újra együtt! – Piliscsabán rendeztük meg a 20. KÖSZI Nyomkereső detektívtábor Kölyök turnusát
Következő bejegyzés
Az igazi békesség nyomában – Ilyen volt a 93. KÖSZI Megálló istentisztelet
keyboard_arrow_up