Szép időnk van! – Kínos találkozások nyomába eredtünk a 44. KÖSZI Megálló interaktív istentiszteleten

Szép időnk van! – Kínos találkozások nyomába eredtünk a 44. KÖSZI Megálló interaktív istentiszteleten

Szöveg: Nemes Anikó, fotó: Capras Viktor

Budapest – A KÖSZI lelkes önkéntesei szervezték meg 2016. február 21-én a 44. KÖSZI Megálló interaktív istentiszteletet, melyet ezúttal is a Deák téri evangélikus templomban tartottak. A havi rendszerességgel megrendezett interaktív istentisztelet idei második alkalmán Lénárt Viktor evangélikus lelkész szolgált.

Szép időnk van! – Kínos találkozások nyomába eredtünk a 44. KÖSZI Megálló interaktív istentiszteleten

A KÖSZI cikkeinek mindig az a célja, hogy nyoma maradjon egy-egy eseménynek, minél több emberhez eljussanak programjaink, és köszönetet nyilvánítsunk a szervezőgárdának. Kedvet kelt az olvasókban beállni az önkénteseink sorába, vagy akár részt venni egy-egy alkalmunkon. Továbbá, mint minden publikációnak, egy kis marketingvonzatot kelteni és én, mint pályakezdő közgazdász, érzem is ennek a fontosságát. Mivel ez a cikk egy személyes beszámoló, bátorkodom megkísérelni igazi élményeimet összesűríteni ebben az irományban, hogy miért is járok valóban a Megálló istentiszteletekre, azon kívül, hogy a KÖSZI közösségéhez tartozom és a barátaim szervezik.

Az idei Megállók vezérfonala: Találkozások, melyek elsőre nem hangzanak annyira formabontó és figyelemfelkeltő keretnek, mint amilyen valójában. Januárban a váratlan találkozások címmel kezdtük az évet, ami merész vállalkozásnak tűnt. Nem is tudtam elképzelni, mivel fogja továbbvinni a szervezőcsapat a találkozások fonalát, amíg szembe nem jött velem a plakát a kínos találkozások témájával. Az i-re a pontot az tette fel, hogy ezen olvashattam Lénárt Viktor evangélikus lelkész nevét, akiről sokan tudják, hogy egy sikeres szervezetfejlesztési cégnek is a vezetője, így régi álmom vált valóra, hogy őt élőben hallhatom prédikálni. Ráadásul a Megálló egyik nagy előnye, hogy az istentisztelet utáni szeretetvendégségen valóban jó a hangulat, az egész szervezőcsapat a lelkésszel együtt is részt vesz rajta, és ezzel betekintést enged a kulisszák mögé.

A Megállóknál nemcsak a téma, de egy-egy alkalom is aprólékosan felépített. Jól mutatta ezt már a Jöjj, itt az idő kezdetű ifjúsági dal, mely segített mindenkinek kicsit megérkezni és elcsendesedni. A Megállón immár harmadik alkalommal szolgált a Mandák Band, Sánta József vezetésével, akik most is remekül szóltak és minőségi hangzásukkal emelték az est színvonalát. A lelkész a kínos találkozások témáját Ádám és Éva bűnbeesésének történetével – amikor az első pár Isten előtt szégyenkezik és szabadkozik – vezette fel. Az Istentől való félelmüket a valami után való vágyakozás váltotta ki, hiszen mindenki vágyik valamire, ami elérhetetlen. A kínos találkozások is ilyenek: váratlanok, kellemetlenek és elvágyódunk belőlük. Ezeken a töredékes „találkozás-élményeken” nem érezzük a kötőanyagot és nem látjuk meg bennük a Jóisten áldását. Talán bele sem gondolunk, mennyi ilyet élünk át – hetente többször is –, hogy a „Szép időnk van” mottó egy túl gyakran elpufogtatott sallang, amit bármikor el tudunk sütni a kedves, de túl kíváncsi szomszéd néninek, a főnökünknek, ha kicsit elkéstünk a munkából, vagy az eladónak a sarki kávézóban. Olyan helyzetekben, melyekből már rég mennénk tovább, csak még valamit oda kell bökni – a rend kedvéért…

Az interaktív részt Vajdics Anikó vezetésével élhettük át, aki egy egyszerű, de nagyszerű játékot talált ki számunkra. Nem kellett mást tenni, mint lehunyni a szemünket és elképzelni egy kínos találkozást, amely igazán megragadt az emlékezetünkben, és egy cetlire felírni egy szót vagy kifejezést, amely eszünkbe jutott, újra végiggondolva az élményt. Mindezek után az önként vállalkozók pár fős csoportokba rendeződtek és a bátrabbak megoszthatták a történetüket a többiekkel. Először nem igazán akartam részt venni a játék folytatásában, mégiscsak személyes, mondhatni incidensekről esett szó és nehéz kilépni a komfortzónánkból – főleg ismeretlenek előtt. Visszagondolva azt kell mondjam, igazán megérte, érdekes volt hallani, hogy ki mire asszociált a kínos kifejezésről, és kivel élt át bosszantó és nem kívánatos helyzetet. Ami számomra meglepő volt, hogy a legtöbben régi szerelmükbe botlásról és a nem jól sikerült randevúkról meséltek. Majd csapatonként a kis cetlikre felírt szavainkból közösen mondatokat kellett alkotnunk, amiket fel is írtunk. Több mondatban is szerepelt a mérges, a dühös szó és a legyen már vége kifejezés.

Az istentisztelet folytatásaként Lénárt Viktor három személyes példát is felvonultatott. Leírt nekünk egy közösséghez elszántan vágyódó embert, aki eleinte lelkesen járt egy gyülekezetbe, de amint változott a lelkipásztor és a közösség már el-elmaradozott. Majd beszélt egy idős néniről, aki folyton csak egy ismerőséről tudott panaszkodni, aki uniós pénzeket sikkasztott. A néni igazából haragos és ingerült volt emiatt, de a dühe mögött valójában irigység húzódik, méghozzá a másik lehetőségének irigylése. Mindezek után mesélt nekünk kislánya allergiás rohamáról. Ekkor átélte azt, milyen, ha az ember bármit odaadna azért, hogy a számára fontos személyt biztonságban tudhassa. Azt is megosztotta velünk, hogy nem sokkal az eset után mennyire felmérgelte magát a gyermeke hétköznapi nyűgösségén. Majd sokként érte a felismerés: nemrég még bármit odaadott volna lányáért, fogadkozott, most pedig úgy tesz, mintha mi sem történt volna. És a kulcs itt rejtőzik, ezekben a történetekben, mint az újévi fogadalmak kudarcában is: sokszor nem tudunk kiszállni a hétköznapjaink törvényszerűségéből és rendszeres pluszt tenni az elhatározásaink mögé. Így a találkozásaink sokszor kínossá válhatnak nemcsak embertársainkkal szemben, de Isten előtt is, sokszor inkább elbújnánk, mint hogy bevalljuk, hogy még bánt valami, vagy valamit nem értünk el, vagy nem úgy alakult, ahogyan azt elterveztük. Ha valaki Isten előtt felvállalja a sötét oldalát is, az apró kis kudarcait, nem csak hirtelen felindulásból, üres fogadalmakat kötve, akkor eljön a változás. Nap nap után tesz érte, hogy kapcsolatba lépjen a Jóistennel, akkor az ige élővé és hathatóvá válik, és napi kapcsolatba juthat vele, amely igazi elégedettséggel töltheti el.

44. KÖSZI Megálló interaktív istentisztelet

Mindenkit szeretettel várunk a következő Megállón 2016. március 20-án virágvasárnap 18 órakor, ezúttal kivételesen az újpesti evangélikus templomban, ahol az igehirdető Solymár Péter lesz. A márciusi Megálló mottója: „Segíthetek?” témája pedig a gyógyító találkozás.

Szeretettel várjuk mindazok jelentkezését, akik szívesen vennének részt a következő Megálló istentisztelet szervezésében, illetve akik szeretnének a Mentactor drámacsoport tagjai lenni. E-mail címünk: koszi@koszi.net

Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról:

Kedveld a KÖSZI-t a Facebookon:
https://www.facebook.com/keresztenyonkentesek

Iratkozz fel a KÖSZI-hírlevélre úgy, hogy egy üres e-mailt elküldesz ide: koszihirlevel+subscribe@googlegroups.com

A Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület (KÖSZI) által szervezett 44. KÖSZI Megálló interaktív istentisztelet a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal és a Pesti Evangélikus Egyházzal, Deák Téri Egyházközséggel együttműködésben valósult meg.