87. KÖSZI Megálló istentisztelet

Szöveg: Bonnyai Zsuzska, fotók: Zászkaliczky Réka, Kelényi-Molnár Rozália, Kelényi Zsolt

Balatongyörök – 2020. február 2-án, a KÖSZI Téli berek évindító hétvége utolsó napján rendezték meg a 87. KÖSZI Megálló istentisztelet, amelyet Bonnyai Zsuzsanna, a tábor lelki vezetője tartott Balatongyörökön a Sóvár Konferenciaközpontban. Az istentisztelet igéje az alábbi volt:„Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (János evangéliuma 17,15). Zsuzska összefoglalója következik.

87. KÖSZI Megálló istentisztelet

Amikor kiskamasz voltam, magam is gyakran táboroztam. Amikor a hittantáborban voltam, akkor mindig azt éreztem, hogy milyen jó lenne ilyen közel lenni Istenhez, ilyen hívő emberek közt, és akkor semmi sem zavarná meg a kereszténységemet. Adrian Plass: A kegyes kétbalkezes naplója című kötetében pont ez a mondat jött velem szembe: „Nagyon jó keresztény lennék, ha időnként nem zavarnák meg mások az életemet.”

Ebben a világban élünk, ennek a világnak minden szépségével és minden becstelenségével együtt. Az ige világosan megmutatja, hogy Istennek az emberrel, veled és velem is célja van. Két képet használ ennek az érzékeltetésére: a só és a világosság képét. Mindkettő közszükségleti cikk, tehát nélkülözhetetlen, s azt jelenti, hogy Isten gyermekének helye van ebben a világban. Helyünk van ebben a világban! Nem könnyű ezt a leckét megtanulni, mert egész seregnyi tényező van, amely lazítani akarja a világhoz való kapcsolatunkat. Ezért alakulhatott ki a remeteség vagy a szerzetesrendek: ők is valószínűleg azt érezték, amit én kamasz koromban, amikor táboroztam.

Azt hiszem, hogy a kivonulás, az Istenre figyelés és az aszketikus élet is lehet egy formája az Istennel való kapcsolatnak, de mi, hétköznapi emberek itt, a Kárpát-medencében nem szabad, hogy közönyösek legyünk a minket körülvevő világgal szemben, ítélkezzünk vagy felsőbbrendűnek érezzük magunkat. Gondoljunk csak arra, amikor a tanítványok szeretnének a megdicsőülés hegyén maradni, Jézus azonban lejön, és magával hozza tanítványait is a szürke hétköznapokba.

Vagy gondoljunk Jézus főpapi imádságára, ahol így imádkozik: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem őrizd meg őket ebben a világban.” Isten gyermekeinek tehát ebben a világban van a helye. Miért kell bemennem ebbe a világba? Miért kell benne élnem? A parancs így hangzik: szolgálnom kell a világnak!

Amikor egyháztörténelmet tanítok a hetedikeseimnek, akkor vannak elég necces történetek, amiket bárhogy is szépítek, méltatlan ahhoz a krisztusi üzenethez és kéréshez, ami az ige. Ezen vitás történetek szereplői ebben a világban éltek, amelyben mi is itt élünk, és vagy teljesen szembementek a világgal, vagy totálisan megbotránkoztató volt a keresztény jelenlétük, gondoljunk itt a Borgia pápára. Itt csak azzal volt a baj, hogy a fókusz elterelődött, és nem Jézus volt a központban, hanem az emberi ügyeskedés, hatalom, ármánykodás, miközben Isten szerepe valahogy a háttérbe szorult. Pedig a mi dolgunk világítani és megízesíteni.

Ezen a hosszú hétvégén a bibliai történeteken keresztül láthattuk Zakeust, akiben Jézus látta azt a pluszt, amit más nem, és ez Zakeust annyira feltöltötte, hogy azonnal változás történt az életében. Meglátni a másikban a jót, meglátni az embert, meglátni az istenarcot!

Ezután József története arra világított rá, hogy Istennek terve van velünk, és bármilyen tragédia történik velünk, a mi életünk benne van elrejtve, és ő az, aki minden rosszat a javunkra tud formálni. Ebben talán a legnehezebb hinni, de József példája ezt mutatja: Istennek terve van az életemmel, terve van a tragédiáimmal, traumáimmal.

Ezt követte egy talentumos példázat, amely pont arról szól, hogy úgy tudunk fejlődni, ha bízunk Istenben, bízunk a tőle kapott képességeinkben, kilépünk a komfortzónánkból és elkezdjük kamatoztatni ezeket a képességeket, ajándékokat.

Dávid pedig hiába volt a legkisebb, Isten nem azt nézte, hanem pontosan tudta, hogy miért éppen Dávidot választja ki! Isten kiválaszt és célja van az életemmel!

A samáriai asszony pedig megtapasztalta azt, amit maga Luther Márton, aki a torony élményben találkozott a kegyelmes és szerető Istennel, aki Krisztusban testet öltött és ismer minket, ismeri a gyengeségeinket, a hibáinkat, a bénázásainkat… közelebb van hozzánk, mint a bőrünk! Ismer, szeret, mindennel együtt és mindennek ellenére. Csupán azt kéri a mennyei Istentől, hogy vigyázzon ránk!

Mi lehet erre a mi válaszunk? Az, hogy nem tudunk mást tenni, mint só és világosság lenni, akik ebben a világban Jézus szeretetével és elfogadásával fordulunk egymás és a világ felé. Csak így érdemes: nyitottan, közösségben.

87. KÖSZI Megálló istentisztelet

A következő KÖSZI Megálló istentiszteletet a járványügyi korlátozások feloldása utáni első KÖSZI-tábor végén tartjuk. KÖSZI-s áhítatokkal viszont találkozhattok a KÖSZI KaranTábor – Online Életfonal keretében, melyhez ezen a linken csatlakozhattok.

***

Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról:

Kedveld a KÖSZI-t a Facebookon:
https://www.facebook.com/keresztenyonkentesek

Iratkozz fel a KÖSZI-hírlevélre úgy, hogy egy üres e-mailt elküldesz ide: koszihirlevel+subscribe@googlegroups.com

A Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület (KÖSZI) által szervezett 87. KÖSZI Megálló interaktív istentisztelet a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal együttműködésben valósult meg.