Nagyszombat. Gyerekkoromban a békéscsabai kistemplomban ilyenkor fekete volt minden. Az oltárkép is. Ahogy beléptünk a templomba döbbent csend volt bennem. Bennünk. Azt éltem meg, amit ma a kedvenc zenekarom* ezekkel a sorokkal fejez ki:

Csend, a csendre vágyom én
hogy hallható legyen
ki vigaszt küld felém
Valaki hív, valaki vár
Valaki hang nélkül beszél
Csend, a csendet kérem én

Ő az a valaki, aki ezen a napon is itt van mellettünk. A csendben. A gyászban. Az ürességben. Ez az üzenet mindenkinek szól, hogy ott vagyok melletted. Ismerem a csendjeidet, fájdalmaidat, ürességedet. Be tudom és be is fogom tölteni ezt szeretetemmel.

Valaki hív, valaki vár
Valaki hang nélkül beszél
Jöjj, a holnaptól ne félj
bár fenyeget még az éj
de közel a hajnal

Közel a hajnal…a feltámadás fénye, ami be tudja ragyogni mindannyiunk életét. S bár közhelyes, de ahhoz hogy ezt igazán megértsük néha meg kell élnünk a sötétséget és a csendet. Ne féljünk, és ne csüggedjünk, hiszen Jézus ismeri ezt, ott van mellettünk végig.
Ámen

(*Margaret Island: Csend/Szöveg: Bródy János)

***

Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról:

Kedveld a KÖSZI-t a Facebookon: https://www.facebook.com/koszi.toled.jo/

Iratkozz fel a KÖSZI-hírlevélre úgy, hogy egy üres e-mailt elküldesz ide: koszihirlevel+subscribe@googlegroups.com

A Nagyszombatra bejegyzés először KÖSZI-én jelent meg.