„Az idő fogságában” – 10. KÖSZI Téli berek évindító hétvége

Szöveg: dr. Rihay-Kovács Zita; fotó: Cserni Boglárka

Őrbottyán – Ha február, akkor Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület (KÖSZI) és Téli berek. Az idei KÖSZI Téli berek évindító hétvége 2019. február 7–10. között zajlott, s helyszíne Őrbottyán, Úr Rétje volt, ahol az Ellel Ministries látta vendégül a KÖSZI-tábor lakóit. A vendégházak a hatalmas parkban, egy tó körül állnak, amely még a hideg téli napokon is hívogató környezet azok számára, akik egy kicsit lassítanának, egy időre elcsendesednének.

„Az idő fogságában” – 10. KÖSZI Téli berek évindító hétvége

Valóban megérkeztünk a táborba, amikor az esti áhítat elején Szabó B. András, a tábor lelkivezetője hívására jelképesen megszabadultunk az időmérő eszközeinktől, kifejezve magunk és egymás számára azt, hogy készen állunk arra, hogy a következő napokban megszabaduljunk az idő fogságából. A tábor témája az idő volt, melyből gyakran túl kevés van: határidők szorítanak, folyton sietünk, mégis örök késésben vagyunk. Legalábbis a többség így érzi. A nyitóeste játékai során az is kiderült, hogy nem lehetetlen az időt jól beosztani, s van közöttünk olyan is – nem is egy –, aki jóban van az idővel.

„Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni” – ez a dalszövegrészlet volt az érkezést követő napunk mottója. Keveházi D. Sámuel, a KÖSZI-táborok zenei vezetője és örökös jókedvfelelőse tartotta a reggeli áhítatot, amelyben arra mutatott rá, hogy a világmindenség idejéhez képest aprócska, percnyi emberi létünk mégis mennyire fontos és értékes.

A napot a vácrátóti arborétumban folytattuk. A hatalmas, buja kertben sétálva talán nem én voltam az egyetlen, akinek eszébe jutott: ki kellett szakadni a hétköznapokból ahhoz, hogy eljussak egy kertbe, ahol megnézhettem az idei első hóvirágokat, megtudtam, hogy a 19. századi főurak a romantika jegyében előszeretettel építettek a kertjükbe műromot („Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék” – írja Kölcsey), és hogy a mocsári ciprus légzőgyökereket növeszt, amelyek eljuttatják az oxigént a növény többi részébe. Miért is nincs idő erre máskor? Mit tegyek azért, hogy megtaláljam az elveszett időmet?

A délelőtti merengésből Hamar Domonkos rázott fel, amikor a Getting Things Done (GTD) elnevezésű módszerről szóló előadásában szembesített minket azzal, hogy a túlhajszoltság éppolyan népbetegség, mint a cukorbaj vagy a magas vérnyomás, és ennek éppúgy érezzük a tüneteit, csak nem foglalkozunk velük, mert nincs időnk rá. Ami a leginkább megragadott: hogy „az elméd nem az ötletek tárolására való, hanem azok gyártására” (David Allen).

Ezt követően Szabó B. András előadásában az emberi végesség és az isteni végtelenség kapcsolatáról elmélkedett, s hogy Jézus ebben a végesben mutatja meg az örök lehetőségét.

Rihay Szabolcs áhítatán a lassúság dicséretéről mesélt, arról, hogy milyen utat járt be addig, amíg tudatosan úgy döntött: többé nem siet. Ha lassítunk, utolér minden, ami fontos: színek, szagok, ízek, emberek, örömök, talán még az Isten is.

Keveházi D. Sámuel a szombat reggeli áhítaton felidézte a betesdai gyógyítás történetét. „Akarsz-e meggyógyulni?” – kérdezte Jézus a harmincnyolc éve beteg férfitól. És meggyógyította őt, pedig szombat volt. Jézus nem várt másnapig, hanem tette, amit tennie kellett: az ember fontosabb, mint a szombat.

A délelőtt vendége volt Prikryl Edina, a Csillagpont találkozó főszervezője, aki a kétévente rendezett fesztiválról és az idei tervekről mesélt a leendő táborlakóknak. A Csillagponton 2011 óta a KÖSZI is jelen van, s a KÖSZI-Koktélbár több éve már a református ifjúsági fesztiválnak is népszerű színfoltja lett.

A szombatunk két izgalmas programmal folytatódott. Dr. Kővári-Horváth Márta időgazdálkodási minitréningjének keretében kisebb csoportokban dolgozva kerestünk a gyógyírt az idővel kapcsolatos közös bajainkra.

Dr. Horváthné Pellionisz Petra meseterápiás foglalkozásán a mesebeli kígyó jelképezte a terheket, melyeket hordozunk. Az idő múlásával egyre nehezebbnek érezzük ezeket a terheket, de vajon meg tudunk-e szabadulni tőlük? Mi tart vissza attól, hogy elengedjük azt, ami a vállunkat nyomja? Mit teszünk ezért? Ahhoz, hogy elkezdjünk valóban élni, lehet, hogy meg kell változnunk, lehet, hogy hagyni kell, hogy megváltozzunk. Márpedig nem szeretünk változni. Ami megszokott, az biztonságos, még ha rossz is, ezért ragadunk benne.

Rihay Szabolcs a szombat esti áhítaton elmondta, azért tudott jelentősen változni, mert a biztos pont az életében a Názáreti Jézus volt.

Az utolsó nap reggelén felépült a KÖSZI-labirintus, egy olyan tér, amely ezúttal az elmúlt évünket szimbolizálta, s -körbesétálva benne felidéztük az év legfontosabb eseményeit, azokat, amelyekre jó visszaemlékezni, és azokat, amelyeket inkább elfelejtenénk.

A tábort záró 81. KÖSZI Megálló istentiszteletet Szabó B. András tartotta. Igehordetésében rámutatott, hogy az élet egy labirintus, amely akadályozza a gyors haladást, megállásra és gondolkodásra késztet. Az ember pedig egy olyan katedrálishoz hasonlít, amely mindig építés alatt van, soha nem készül el. Az istentiszteletről Agárdi-Nagy Tamás írt részletes beszámolót.

10. KÖSZI Téli berek évindító hétvége - válogatás

A KÖSZI csapata már szervezi a 7–12. osztályosoknak szóló 13. KÖSZI Életfonal életvezetési tábort, melyet 2019. április 4–7. között tartanak Piliscsabán, a Béthel Evangélikus Missziói Otthonban. A táborban „Dönts okosan!” mottóval a kamaszok döntési helyzeteivel, választási lehetőségeivel foglalkoznak. A táborba már lehet is jelentkezni!

***
Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról:

Kedveld a KÖSZI-t Facebookon:
http://www.facebook.com/keresztenyonkentesek

Iratkozz fel a KÖSZI-hírlevélre úgy, hogy egy üres e-mailt elküldesz ide:
koszihirlevel+subscribe@googlegroups.com

A 10. KÖSZI Téli berek évindító hétvége a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület (KÖSZI) szervezésében, a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal együttműködve valósult meg.

TáborokTéli berek
Előző bejegyzés
Az élet egy labirintus – Megtartották a 81. KÖSZI Megálló istentiszteletet
Következő bejegyzés
Összhangban Istennel és egymással – Lelki nap a KÖSZI-ben
Menü