Szerző: Póda Anna
2024. július 20-án tartottuk meg a 110. KÖSZI Megálló istentiszteletet Piliscsabán a Béthel Otthonban. Az alkalmat Pusztai Attila tartotta a gyerekek nagy örömére, akik korábbi áhítatait is nagyon szerették és sokáig emlegették. Ez a program lehetőséget adott a táborozóknak és táborvezetőknek Isten méltó dicséretére, hiszen számos olyan dal hangzott el, amelyet mindenki ismert, és a szokott módon szeretettel és hangosan énekelt.
A választott ige így szólt: „Dicsérjétek [Istent] kürtszóval! Dicsérjétek őt húros hangszerrel és hárfával! Dicsérjétek őt tamburinnal és körtánccal! Dicsérjétek őt húrokkal és síppal! Dicsérjétek őt zengő cintányérral! Dicsérjétek őt csattogó cintányérral!” (ZSOLTÁROK 150:3–5)
Az ige azt mutatja, hogy nemcsak csendben a szobánkban ülve, hanem tánccal és énekkel is imádhatjuk az Urat. Ezeknek a tevékenységeknek pedig közösségben még nagyobb ereje van. Attila arról beszélt, hogy vigyük el a hírt másoknak is a táborról, hogy nekik is részük lehessen ebben a csodás élményben és ezzel az itt eltöltött héttel is közelebb kerülhessenek Istenhez.
A gyerekek minden nap más vezető áhítatát és különböző, ám mégis összefüggő témákat hallgathattak. Az egész hetes áhítat-sornak ez a megálló adta meg a keretet és lezárást.
Az alkalmat egy közös éneklés zárta és a meghatottság könnyei ezúttal is arról árulkodtak, hogy nagyon megérintett mindenkit ez a néhány együtt töltött nap. Bármennyire is különbözünk, Isten szeretete összeköt minket, és ha el is válunk egymástól, őt dicsérjük.
