Egy karibi este meséje – Élménybeszámoló rendhagyó módon a KÖSZI Jubileumi Önkéntes Bálról

Szöveg: Tóth Lilla
Fotó: Bor Veronika

Budapest – Több mint 10 év után az álom valóra vált és 2021. szeptember 17-én megtartottuk a Szívvel-Lélekkel Alapítvány segítő támogatásával az első KÖSZI-bált. A rendezvényt az egyesület 10. születésnapja alkalmából valósítottuk meg a Lágymányosi Ökumenikus Központban, a koronavírus-járvány miatt egy kicsit megkésve. Az este során – mely Nemes Anikó főszervezesével valósult meg – közel 50 ember tekintett vissza az elmúlt évek legmeghatóbb, legviccesebb, legemlékezetesebb pillanataira; tortával, verssel, képekkel, zenével és tánccal ünnepelve.

KÖSZI Jubileumi Önkéntes Bál

Egyszer volt, hol nem volt, a távoli Karib-tengeren túl, ott, ahol a KÖSZI-tehén az úr, volt egyszer egy barna fürtös, mandulaszemű lány, aki mert nagyot álmodni. Álmaiban elképzelte, hogy egyszer összegyűlik a sokadalom, és egy zenés-táncos mulatságon ünnepli meg a KÖSZI Egyesület apraja-nagyja azt, milyen sokaknak szereznek évről évre boldogságot táboraikkal. Máshogy alakultak azonban a dolgok, teltek-múltak az évek, az eseményt pedig nem tudták megrendezni.

Már lassan feledésbe is merült az ábránd, mikor eljött a KÖSZI 10. szülinapja, és elkezdődött az ötletzápor, mivel is lehetne ezt méltóképpen megünnepelni. Egyszer csak újra előjött a barna fürtös, már idősebb lánynak az ötlete: rendezzünk bált! És így is lett. Összeállt egy csapat lelkesebbnél lelkesebb szervező, és már jó előre elkezdték megtervezni az estét. Az élet azonban ismét közbeszólt és a tervek szerinti nyárindító mulatságukat ismét el kellett halasztani. De ők nem törtek le! Fogták, és a plusz időt, amit így nyertek, arra fordították, hogy még szebb és még tartalmasabb estét szervezzenek meg a KÖSZI tagságának és támogatóinak. Hétről hétre összegyűltek és órákon keresztül foglalkoztak a bállal, melynek időpontja egyre inkább közeledett.

A barna fürtös lánynak hét tündéri segítője akadt, akik mind másban jeleskedtek. Elita tartotta a kapcsolatot, akivel csak lehetett, és mindenben segítségére állt a mandulaszeműnek, míg Balita azokkal beszélt, akik a bálon valamilyen módon kapcsolatba kerültek az résztvevőkkel: muzsikáltak, táncot tanítottak, az aprónépre vigyáztak vagy esetleg finom frissítőkkel kínálták a résztvevőket. Mialatt Relita egy olyan fotómasinériát szerzett az estére, amellyel a résztvevők megörökíthették akár szép, akár vicces arcukat, és még a tárgyak helyszínre teleportálásában is segédkezett, addig Szilita gyönyörű és egyben finom ünnepi tortákat talált az estére. Kolita jótékonysági süteményvásárt szervezett, Malita pedig fotóst talált, és a régi tagokat mozgósította. Nem utolsó sorban pedig ott volt Lilita, aki próbált kicsit mindenben segédkezni, hogy a végére minden tökéletes legyen az estén.

Bár az utolsó két hétben sok viszontagsággal szembesültek és majdhogynem úgy érezhették, valaki nagyon nem szeretné, ha az ő ünnepségük megrendezésre kerülne, mégsem adták fel, és összetartó csapatként minden akadályt leküzdöttek. Így jött el a bál napja. Már jóval a szürkületi kezdés előtt megérkezett a helyszínre a barna fürtös lány tündéri segítőivel, hogy mindent kellő módon előkészíthessenek: berendezték és csodálatos pompába öltöztették a termet.

Este mindenki nagy izgatottsággal várta a résztvevők érkezését. Bár először csak lassan kezdtek szállingózni a bátortalan tagok, de aztán mégis milyen sokan lettek! A háttérben karibi dallamok hallatszottak és a jelenlévők rácsodálkozhattak, mennyi sok támogatást kaptak különféle helyekről a bált szervező tündérek.

Nem sokkal később el is kezdődött a megnyitó: először a mandulaszemű köszöntötte a népes társaságot, majd a KÖSZI elnöke, a Bölcs Bagoly is mikrofont ragadott. Beszédbe foglalta az elmúlt 10, vagyis igazából 11 év legnagyobb mérföldköveit, emlékezetes pillanatait – ám itt nem ért véget a megnyitó. Előlépett a Csengő Hangú Kékcinke is, aki rímekbe szedve köszöntötte a KÖSZI-t:

Boldog szülinapot, KÖSZI!

Jó sok ember a világon, akit irigyelhetek,
Neves író, gazdag ügyvéd, modellalkat rengeteg.
Jól mutatnak, úgy pörögnek, az életük látszólag
Tökéletes, na de közben van benne egy nagy hézag.

Vajon jártak-e már erdőt mécsesfényben, csendesen,
Vajon töröltek-e könnyet egy kis arcról, kedvesen,
Vittek-e már a kórházba éjjel kis beteget,
S gyógyítottak pohár vízzel, sétával meg gyereket?

Kentek-e már este 10-kor filctollal meg kenyeret,
Mert a sok pizsamás kamasz már 2 órája nem evett,
Ébredtek-e gitárdalra, aludtak-e keveset,
Hogy az egész éjszakán át plakátot színezzenek?

Tapsoltak-e egy nagy tapsot, énekeltek százan is?
Olvasták a füzetükben, hogy “gyere jövőre is”?
Zavartak ki nagyfiúkat lányszobából mérgesen,
Elnyomva egy csöndes mosolyt, emlékezve édesen?

Öltöztek már be sellőnek, Shreknek épp, vagy kannibálnak,
Tanítottak-e már táncot kétballábas kamaszoknak,
Mosogattak 2 órán át, főztek 10 liter teát,
Mosogatták-e gatyából ki egy ovis kakiját?

Aludtak-e egymás mellett lenn a padlón matracon,
Szánkóztak-e roskadásig szemetes zsákokon,
Összebújva írtak Titkot, tréfás hangú verseket,
Készítettek TÜV show-t, filmet, pincehorrort lelkesen?

Imádkoztak kéz a kézben, vesztek össze hülyeségen,
Békültek ki aznap rögtön, napoztak pilisi földön,
Voltak-e már fáradt TÜV-ök, undok FÜGÉ-k, példaképek,
S lehetnek még életükben, vagy már mind elvesztették ezt?

Kisgyerekként talán élték, de felnőttként csak alig,
Kivéve egy társaságot, hát persze, hogy … a KÖSZI-t… 🙂
Ha bármikor bús érzések, életundor megtalál,
Itt a recept, meggyógyulsz majd, önkenteskedj … a KÖSZI csak Téged vár!

Boldog szülinapot kívánunk a KÖSZI-nek!

Pellionisz Petra

A megnyitó után az egybegyűltek képes összeállítással emlékeztek vissza az elmúlt évek legszebb pillanataira, melytől hol a könny csordult ki a szemük sarkából, hol bizalmasan pillantottak össze, hol pedig olyan hangos kacagásra nyílt a szájuk, hogy a szomszéd utcában is hallhatták. A percek szélsebesen röpültek el, ahogy gyors egymásutánban követték egymást az évek a képernyőn, és míg eleinte csak a “dínók” láthatták önmagukat a vetítővásznon, nem sokkal később már a legújabb tagok is feltűntek a diavetítésen.

Mivel nem szülinap a szülinap tortaevés nélkül, ez sem maradhatott ki a tartalmas este programjai közül. Három csodaszép, KÖSZI-logóval ellátott finomságot kóstolhattak meg a résztvevők, sőt még azoknak sem kellett éhen maradniuk, akik különlegesen étkeznek. Az izgalom nem ért véget viszont, hiszen a tombolasorsolás következett! Két apró Nyuszi segítővel számos nyeremény került kisorsolásra a szelvényt vásárló támogatók között és mindenki egyként izgult az összes számhúzáskor: “Vajon az enyém lesz a következő?” Boldog mosoly ragyogott minden nyertes arcán, bármilyen ajándékkal is gazdagodott.

Eztán, hogy a megevett energiát lemozogják, tánctanulással mulatták az időt a vendégek: hogy gondolatban elrepüljenek a távoli Karib-szigetekre természetesen egy kis salsával fűszerezték meg a hangulatot. Bár eleinte megszeppenten, koncentrált csendben topogták le az alaplépéseket a Tánctanító Pingvin után, ahogy párokba rendeződtek, hamar feloldódtak a résztvevők. Bár nem minden lépés volt a helyén, és lehet, néha összegabalyodtak a lábak az “ostor” nevű figura közben, mégis mindenki mosollyal az arcán ropta. Végül pedig még a cha-cha-cha rejtelmeibe is bepillantást nyerhettek egy rövid időre.

A mozgást egy kis szünet követte, majd nem volt megállás, az este egyik fő attrakciója következett: a Legyen A Víziló! nevű zenekar szórakoztatta garázs rock ‘n’ rollt játszva a hallgatóságot. Nem tudott azonban senki a fenekén megülni, a ritmusos muzsikára először egy kisebb társaság, majd végül a bál szinte egész közönsége táncra perdült, a hölgyek lábairól még a kényelmetlen cipők is lekerültek a nagy ugrálás közepette. A feltörekvő Vízilovak szinte fesztivál-hangulatot teremtettek, így könnyed volt az átmenet a hajnalig tartó bulihoz.

Vigadoztak ki tudja meddig. Én is ott voltam, bort is ittam, de hogy tovább mi történt, nem tudom. Ez volt a mi mesénk, egy varázslatos esté, ami távoli, trópusi helyekre repítette a tagokat egy borús szeptemberi napon. Az öregek hagyták miránk, én meg elmondtam tinéktek, hogy fennmaradjon az emlékezete.

KÖSZI Jubileumi Önkéntes Bál - válogatás

***

Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról!

Kedveld a KÖSZI-t a Facebookon:
https://www.facebook.com/keresztenyonkentesek

Iratkozz fel a KÖSZI-hírlevélre úgy, hogy egy üres e-mailt elküldesz ide:
koszihirlevel+subscribe@googlegroups.com

A Jubileumi Önkéntes Bál a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület és a Szívvel-Lélekkel a Gyermekekért és Fiatalokért Alapítvány közös szervezésében valósult meg.

Jubileum
Előző bejegyzés
A híd, ami összeköt – Sajtóközlemény a KÖSZI Egyesület 10. születésnapja alkalmából
Következő bejegyzés
Ilyen volt a 10. SZIVI Ifjúságivezető-képző tábor
Menü