Kommunikáció, ami közelebb hoz – együtt tanultunk figyelni, kérdezni és kapcsolódni
Szerző: Csonka Krisztina Barbara írása nyomán
Fotó: Nsosso Espérance
Budapest – 2026. július 17-én kommunikációs képzésen vettek részt a KÖSZI Egyesület GreenLink (CERV) projektjében részt vevő önkéntesei. Az Európai Unió támogatásával megvalósult alkalmon saját élményű gyakorlatokon keresztül fedezhették fel, hogyan segítheti a figyelem, a kérdezés és az asszertív kommunikáció egymás jobb megértését és saját működésük tudatosítását.
A terembe érkezve színes poharak, pogácsa és kellemes zene fogadott bennünket. Már ettől oldottabbá vált a hangulat: jó érzés volt megtapasztalni, hogy egy képzésnek nem feltétlenül kell hivatalos, merev keretek között zajlania.
A programot előzetes igényfelmérés alapján állították össze, így azokkal a kommunikációs helyzetekkel foglalkozhattunk, amelyek számunkra valóban kihívást jelentenek. A négyórás képzésen nem elsősorban elméleteket hallgattunk: saját élményű gyakorlatokon keresztül tanulhattunk a kommunikációról, egymásról és közben önmagunkról is.
Ahogy lassan mindenki megérkezett, még halk beszélgetések, bizonytalan mosolyok és óvatos helykeresés jellemezte a termet. Egy rövid bemutatkozás után máris közösen gondolkodtunk arról, mit jelent a kommunikáció. Előkerültek a filcek és a hatalmas papírok, amelyeken szimbólumokkal, számokkal, figurákkal és a nyelvtankönyvekből ismerős kommunikációs ábrával próbáltuk megmutatni, hogyan értjük ugyanazt a fogalmat. Már az első feladat is érdekes felismerést hozott: ugyanarról beszélünk, mégis egészen különböző dolgokat érthetünk alatta.
Néhány gyakorlat során azt is megtapasztalhattuk, hogy a kommunikáció nemcsak a beszédről szól. Volt, amikor két percig egyszerűen csak hallgattuk a másikat, kérdések nélkül; később pedig nyitott kérdésekkel segíthettük tovább a beszélgetést. Meglepően sokat számított, hogy mikor csak figyeltünk, és mikor kaptunk lehetőséget a visszakérdezésre.
Különösen izgalmasnak bizonyult az a feladat, amikor egyetlen ember láthatott egy ábrát, amelyet a többieknek kizárólag az ő szóbeli instrukciói alapján kellett lerajzolniuk. Az első körben nem lehetett kérdezni. Szinte tapintható volt a koncentráció a teremben. A második körben már lehetett kérdezni. A kezdeti kérdésözönt azonban hamar felváltotta egy magától kialakuló rend. A két helyzet közötti különbség sokat elárult arról, milyen szerepe van a visszakérdezésnek, a pontosításnak és annak, hogy ugyanazt az üzenetet mindenki egy kicsit másként értelmezi. Az is hamar kiderült, hogy mindenkinek más segít a megértésben: volt, akinek a részletes instrukciók adtak kapaszkodót, másokat viszont inkább összezavart a sok kérdés.
A komolyabb gyakorlatokat zenés, mozgásos és koncentrációt fejlesztő játékok szakították meg. Érdekes volt közben megfigyelni, hogyan változik a csapat. A képzés eleji bizonytalan mosolyok és óvatos megszólalások néhány óra alatt egyre felszabadultabb beszélgetéseknek adták át a helyüket. Egyre többen és bátrabban osztottuk meg saját megéléseinket és gondolatainkat, az egymásra figyelés és a közös gondolkodás pedig lassan természetessé vált.
Talán a legizgalmasabb részt a szituációs gyakorlatok jelentették. Egy baráti társaság üzenetváltására különböző szerepekből kellett asszertív válaszokat megfogalmaznunk, később pedig egy képzeletbeli kvízesten próbáltuk segíteni egy újonnan érkező ember beilleszkedését úgy, hogy közben mindannyian más-más karaktert és nézőpontot képviseltünk. Minden jelenet után közösen gondoltuk végig, mit éltünk át, hogyan reagáltunk, és mi segítette vagy nehezítette a kommunikációt. Sokszor éppen ezekben a beszélgetésekben születtek meg azok a felismerések, amelyeket később a hétköznapjainkban is használhatunk.
A szünetekben közös pizzázással lazítottunk. Miközben a nyitott ablakokon át friss levegő áramlott a terembe, mi a folyosón és az erkélyen folytattuk a beszélgetést. Már nem egy-egy feladatról esett szó, hanem személyes történetekről, élményekről, hétköznapi dolgokról. Jól esett kicsit kiszellőztetni a fejünket, mielőtt új lendülettel folytattuk a képzést.
A résztvevők visszajelzései is azt mutatták, hogy a képzés nemcsak új ismereteket adott, hanem önismereti élményt is jelentett. Többen kiemelték, hogy a gyakorlatok során nemcsak másokról, hanem önmagukról is sokat tanultak. Volt, akinek az asszertív kommunikáció jelentette a legfontosabb felismerést, más pedig arra jött rá, mennyire fontos számára a visszajelzés és annak megtapasztalása, hogy valóban figyelnek rá. Egy résztvevő egyszerűen így foglalta össze az élményt: „Messze felülmúlta az elvárásaimat.”
A nap végére talán nem az egyes feladatok maradtak meg bennünk, hanem azok a felismerések, amelyeket közben szereztünk. Megtapasztaltuk, hogy a kommunikáció nem csupán a kimondott szavakról szól: legalább ennyire fontos az is, hogyan figyelünk, hogyan kérdezünk, és mennyire vagyunk nyitottak arra, hogy közben önmagunkról is tanuljunk. Ezeket a felismeréseket pedig nemcsak a következő GreenLink-programra vihetjük magunkkal, hanem minden olyan helyzetbe, ahol szeretnénk egy kicsit jobban érteni egymást.
Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról, és önkéntes lehetőségeinkről!
Kedveld a KÖSZI-t a Facebookon:
https://www.facebook.com/koszi.toled.jo/
Kövess minket az Instagramon:
https://www.instagram.com/koszi.toled.jo/
Kövesd TikTok csatornánkon legújabb videóinkat:
https://www.tiktok.com/@koszi.toled.jo
A kommunikációs képzés az Európai Unió finanszírozásával, a Citizens, Equality, Rights and Values (CERV) – GreenLink program keretében valósult meg a KÖSZI Egyesület szervezésében, valamint a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal együttműködésben.
Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindenképpen értesülj az aktuális programjainkról és ajánlatainkról!