Szöveg: Jánosi Szabina
Fotók: Mudra Balázs, Vida Zsófia
Zugló – 2022. július 2. egy igazán csodálatos napsütéses szombat volt arra, hogy magunkévá tegyük a zuglói Evangélikus Hittudományi Egyetemet, ugyanis ez volt a 11. SZIVI Ifjúságivezető-képző tábor helyszíne, melyet idén Koknya Dorottya vezetett. Csodálatos érzés volt nekünk körbejárni az épületet és az udvart is, tudtuk, hogy tökéletes ez a táborhelyszín. Az ifiképző táborral idén is párhuzamosan tartották “gyakorlótáborunkat”, a kisiskolásoknak szóló KÖSZI Napvető mesetábort, melynek idei mottója a “Ringat a víz”, ami annyit takar, hogy rengeteg víz témájú játékkal és sok-sok érdekes feladattal készültünk a gyerekeknek.
Kezdjük először is az előtáborral. Szombaton, mikor megérkeztünk, elfoglaltuk a szobákat, megvacsoráztunk és megnyitottuk a hetet egy nyitó áhítat keretében. Másnap egy egésznapos csapatépítőn vettünk részt, ahol jobban megismerhettük egymást, és ahol az egyik játéknál nagyon jó érzés volt látni a rácsodálkozásokat, hogy pl. ki balkezes vagy éppen ki az, aki volt már másik kontinensen. Az egész napos csapatépítő után – ami szerintem tökéletesre sikerült – lezártuk a napot egy hatalmas társasjátékos esttel, ahol Activity társast játszottunk, és ahol mindenki megmutathatta rejtett rajzos vagy mutogatási képességeit. Nagyon sokat nevettünk, nagyon jól szórakoztunk együtt.
Hétfő reggel pedig már érkeztek is a gyerekek, mi meg rögtön bevontuk őket valamilyen játékba. Volt, aki japán focizott vagy intelligens Bumm!-ot játszott, de voltak fogócskázó gyerekek is, akik előszeretettel vittek bele minket is a játékba, így kerekedett reggelente óriási nagy rohangálás, amit mindenki nagyon élvezett. A reggeli elfogyasztása és az átmozgatós játékok után jöhetett egy áhítat, ami bevezetett minket a hét, illetve az adott nap témájába. A délelőtt gyorsan eltelt a nekünk szóló kiscsoportos ifiképzős fejlesztő beszélgetésekkel. Ebéd után jöhetett egy kis mesedélután, majd pedig egy nagy rohangálós játék, amiben a vezetők víziszörnynek öltözve próbálták elkapni a rohangászó gyerekeket. Késő délután, miután hazamentek a gyerkőcök, megtartottuk a napi második ifiképzést is, amikor az első- és másodéves ifisek külön váltak, és külön-külön dolgoztak fel egy-egy témát. Amikor ez is megtörtént, egy gyors vacsora és egy kis pihenés után jöhetett az esti csapatépítő lazulás, ami hétfőn Just Dance táncolgatás volt. Mi nagyon élveztük és hatalmas élmény volt.
A kedd is hasonlóan izgalmasan telt, ugyanebben a felépítésben, azzal a különbséggel, hogy a csapatépítő lazításként egy konkrét szabaduló szobát kaptunk, ahonnan közösen, egy csapatként kellett kiszabadulnunk, ami többé-kevésbé sikerült is. De itt is, mint a többi este, nagyon jól éreztük magunkat.
A szerdai nap felépítésében hasonló, viszont mégis teljesen más volt, mint a többi, ugyanis általában a hét közepén szoktunk egy kirándulós napot tartani, így a szerdai utunk most a Tropicariumba vezetett. Mindenki nagyon izgatott volt, hogy élőben láthatja azokat a vízi állatokat, amikkel a héten már találkozhatott, csak éppen a Bibliában. Amikor odaértünk, megtartottuk az áhítatot, utána pedig beszabadultunk a Tropicariumba. Mindenki csak ámult és bámult, hogy mennyire különleges állatok találhatóak itt. Miután kinézelődtük magunkat, elsétáltunk egy közeli játszótérre, és a mellette lévő füves területen megebédeltünk, megtartottuk a kiscsoportos beszélgetéseket, majd mehetett az önfeledt játék a játszótéren. A visszafelé úton már mindenki elfáradt, a gyerekek közül többen is megpihentek a buszon, nagyon aranyosak voltak. A nagy utazás után a szokásos áhítat a gyerekeknek, a csapatépítő nekünk, majd pedig vacsora volt az esti program.
Csütörtökön már lázasan készültünk a másodévesekkel a péntek esti nagy ifis programra. Viszont ezelőtt még rengeteg teendőnk volt, hiszen ezen a napon is volt csapatépítő lazulás, melynek keretében tartottunk egy házimozis estét, ahol az Agymanók című animációs filmet néztük meg. Itt közben eszegettünk, jót szórakoztunk, annak is nagy élmény volt, aki már látta ezt a filmet, de annak még inkább, aki nem.
A péntek nagyon hamar véget ért. Az utolsó közös program a gyerekekkel a táborzáró Megálló istentisztelet volt Ezután a gyerekek délután elmentek, elköszöntek a Napvető mesetáboros táboroztató önkéntesek is, akikkel egész héten kiválóan tudtunk együttműködni. A közös vacsora után következhetett az oklevelek átadása és a másodévesek által szervezett program, ami egy forgó játék volt. Az elsőévesek kettő csapatra bontva játszották végig az öt állomásból tartó játékot, ahol próbára tehették a nemzetközi tudásukat, a zenefelismerő képességeiket és még a kézügyességüket is. A program fénypontja egy kvíz volt, amit mindenki közösen töltött ki. Ezek a kérdések mindenre kiterjedtek, például, hogy kinek hányas a lába, vagy éppen melyik a legdrágább fűszer, esetleg, hogy melyik ifis látható a képen, vagy melyik filmből van az adott zene. A közös ünneplést folytattuk, majd másnap mi is elköszöntünk egymástól.
Csodálatos hét volt, elmondhatatlan érzés volt ebben a csapatban dolgozni, és meglátni, milyen is tábort vezetni. Hihetetlenül büszke vagyunk magunkra, hogy nem volt probléma a kommunikáció hiánya, bármi volt a probléma, meg tudtuk oldani, és nem volt semmilyen jelentős konfliktus. Mesés hét volt, alig várom a következőt!
***
A 11. SZIVI Ifjúságivezető-képző tábor a Szívvel – Lélekkel a Gyermekekért és Fiatalokért Alapítvány szervezésében, a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesülettel együttműködve valósult meg.
