Budapest – Több mint 10 év után az álom valóra vált és 2021. szeptember 17-én megtartottuk a Szívvel-Lélekkel Alapítvány segítő támogatásával az első KÖSZI-bált. A rendezvényt az egyesület 10. születésnapja alkalmából valósítottuk meg a Lágymányosi Ökumenikus Központban, a koronavírus-járvány miatt egy kicsit megkésve. Az este során – mely Nemes Anikó főszervezesével valósult meg – közel 50 ember tekintett vissza az elmúlt évek legmeghatóbb, legviccesebb, legemlékezetesebb pillanataira; tortával, verssel, képekkel, zenével és tánccal ünnepelve.

Egyszer volt, hol nem volt, a távoli Karib-tengeren túl, ott, ahol a KÖSZI-tehén az úr, volt egyszer egy barna fürtös, mandulaszemű lány, aki mert nagyot álmodni. Álmaiban elképzelte, hogy egyszer összegyűlik a sokadalom, és egy zenés-táncos mulatságon ünnepli meg a KÖSZI Egyesület apraja-nagyja azt, milyen sokaknak szereznek évről évre boldogságot táboraikkal. Máshogy alakultak azonban a dolgok, teltek-múltak az évek, az eseményt pedig nem tudták megrendezni.

Már lassan feledésbe is merült az ábránd, mikor eljött a KÖSZI 10. szülinapja, és elkezdődött az ötletzápor, mivel is lehetne ezt méltóképpen megünnepelni. Egyszer csak újra előjött a barna fürtös, már idősebb lánynak az ötlete: rendezzünk bált! És így is lett. Összeállt egy csapat lelkesebbnél lelkesebb szervező, és már jó előre elkezdték megtervezni az estét. Az élet azonban ismét közbeszólt és a tervek szerinti nyárindító mulatságukat ismét el kellett halasztani. De ők nem törtek le! Fogták, és a plusz időt, amit így nyertek, arra fordították, hogy még szebb és még tartalmasabb estét szervezzenek meg a KÖSZI tagságának és támogatóinak. Hétről hétre összegyűltek és órákon keresztül foglalkoztak a bállal, melynek időpontja egyre inkább közeledett.

A barna fürtös lánynak hét tündéri segítője akadt, akik mind másban jeleskedtek. Elita tartotta a kapcsolatot, akivel csak lehetett, és mindenben segítségére állt a mandulaszeműnek, míg Balita azokkal beszélt, akik a bálon valamilyen módon kapcsolatba kerültek az résztvevőkkel: muzsikáltak, táncot tanítottak, az aprónépre vigyáztak vagy esetleg finom frissítőkkel kínálták a résztvevőket. Mialatt Relita egy olyan fotómasinériát szerzett az estére, amellyel a résztvevők megörökíthették akár szép, akár vicces arcukat, és még a tárgyak helyszínre teleportálásában is segédkezett, addig Szilita gyönyörű és egyben finom ünnepi tortákat talált az estére. Kolita jótékonysági süteményvásárt szervezett, Malita pedig fotóst talált, és a régi tagokat mozgósította. Nem utolsó sorban pedig ott volt Lilita, aki próbált kicsit mindenben segédkezni, hogy a végére minden tökéletes legyen az estén.

Bár az utolsó két hétben sok viszontagsággal szembesültek és majdhogynem úgy érezhették, valaki nagyon nem szeretné, ha az ő ünnepségük megrendezésre kerülne, mégsem adták fel, és összetartó csapatként minden akadályt leküzdöttek. Így jött el a bál napja. Már jóval a szürkületi kezdés előtt megérkezett a helyszínre a barna fürtös lány tündéri segítőivel, hogy mindent kellő módon előkészíthessenek: berendezték és csodálatos pompába öltöztették a termet.

Este mindenki nagy izgatottsággal várta a résztvevők érkezését. Bár először csak lassan kezdtek szállingózni a bátortalan tagok, de aztán mégis milyen sokan lettek! A háttérben karibi dallamok hallatszottak és a jelenlévők rácsodálkozhattak, mennyi sok támogatást kaptak különféle helyekről a bált szervező tündérek.

Nem sokkal később el is kezdődött a megnyitó: először a mandulaszemű köszöntötte a népes társaságot, majd a KÖSZI elnöke, a Bölcs Bagoly is mikrofont ragadott. Beszédbe foglalta az elmúlt 10, vagyis igazából 11 év legnagyobb mérföldköveit, emlékezetes pillanatait – ám itt nem ért véget a megnyitó. Előlépett a Csengő Hangú Kékcinke is, aki rímekbe szedve köszöntötte a KÖSZI-t:

Boldog szülinapot, KÖSZI!

Jó sok ember a világon, akit irigyelhetek,
Neves író, gazdag ügyvéd, modellalkat rengeteg.
Jól mutatnak, úgy pörögnek, az életük látszólag
Tökéletes, na de közben van benne egy nagy hézag.

Vajon jártak-e már erdőt mécsesfényben, csendesen,
Vajon töröltek-e könnyet egy kis arcról, kedvesen,
Vittek-e már a kórházba éjjel kis beteget,
S gyógyítottak pohár vízzel, sétával meg gyereket?

Kentek-e már este 10-kor filctollal meg kenyeret,
Mert a sok pizsamás kamasz már 2 órája nem evett,
Ébredtek-e gitárdalra, aludtak-e keveset,
Hogy az egész éjszakán át plakátot színezzenek?

Tapsoltak-e egy nagy tapsot, énekeltek százan is?
Olvasták a füzetükben, hogy „gyere jövőre is”?
Zavartak ki nagyfiúkat lányszobából mérgesen,
Elnyomva egy csöndes mosolyt, emlékezve édesen?

Öltöztek már be sellőnek, Shreknek épp, vagy kannibálnak,
Tanítottak-e már táncot kétballábas kamaszoknak,
Mosogattak 2 órán át, főztek 10 liter teát,
Mosogatták-e gatyából ki egy ovis kakiját?

Aludtak-e egymás mellett lenn a padlón matracon,
Szánkóztak-e roskadásig szemetes zsákokon,
Összebújva írtak Titkot, tréfás hangú verseket,
Készítettek TÜV show-t, filmet, pincehorrort lelkesen?

Imádkoztak kéz a kézben, vesztek össze hülyeségen,
Békültek ki aznap rögtön, napoztak pilisi földön,
Voltak-e már fáradt TÜV-ök, undok FÜGÉ-k, példaképek,
S lehetnek még életükben, vagy már mind elvesztették ezt?

Kisgyerekként talán élték, de felnőttként csak alig,
Kivéve egy társaságot, hát persze, hogy … a KÖSZI-t…
Ha bármikor bús érzések, életundor megtalál,
Itt a recept, meggyógyulsz majd, önkenteskedj … a KÖSZI csak Téged vár!

Boldog szülinapot kívánunk a KÖSZI-nek!

Pellionisz Petra

A megnyitó után az egybegyűltek képes összeállítással emlékeztek vissza az elmúlt évek legszebb pillanataira, melytől hol a könny csordult ki a szemük sarkából, hol bizalmasan pillantottak össze, hol pedig olyan hangos kacagásra nyílt a szájuk, hogy a szomszéd utcában is hallhatták. A percek szélsebesen röpültek el, ahogy gyors egymásutánban követték egymást az évek a képernyőn, és míg eleinte csak a “dínók” láthatták önmagukat a vetítővásznon, nem sokkal később már a legújabb tagok is feltűntek a diavetítésen.

Mivel nem szülinap a szülinap tortaevés nélkül, ez sem maradhatott ki a tartalmas este programjai közül. Három csodaszép, KÖSZI-logóval ellátott finomságot kóstolhattak meg a résztvevők, sőt még azoknak sem kellett éhen maradniuk, akik különlegesen étkeznek. Az izgalom nem ért véget viszont, hiszen a tombolasorsolás következett! Két apró Nyuszi segítővel számos nyeremény került kisorsolásra a szelvényt vásárló támogatók között és mindenki egyként izgult az összes számhúzáskor: “Vajon az enyém lesz a következő?” Boldog mosoly ragyogott minden nyertes arcán, bármilyen ajándékkal is gazdagodott.

Eztán, hogy a megevett energiát lemozogják, tánctanulással mulatták az időt a vendégek: hogy gondolatban elrepüljenek a távoli Karib-szigetekre természetesen egy kis salsával fűszerezték meg a hangulatot. Bár eleinte megszeppenten, koncentrált csendben topogták le az alaplépéseket a Tánctanító Pingvin után, ahogy párokba rendeződtek, hamar feloldódtak a résztvevők. Bár nem minden lépés volt a helyén, és lehet, néha összegabalyodtak a lábak az “ostor” nevű figura közben, mégis mindenki mosollyal az arcán ropta. Végül pedig még a cha-cha-cha rejtelmeibe is bepillantást nyerhettek egy rövid időre.

A mozgást egy kis szünet követte, majd nem volt megállás, az este egyik fő attrakciója következett: a Legyen A Víziló! nevű zenekar szórakoztatta garázs rock ‘n’ rollt játszva a hallgatóságot. Nem tudott azonban senki a fenekén megülni, a ritmusos muzsikára először egy kisebb társaság, majd végül a bál szinte egész közönsége táncra perdült, a hölgyek lábairól még a kényelmetlen cipők is lekerültek a nagy ugrálás közepette. A feltörekvő Vízilovak szinte fesztivál-hangulatot teremtettek, így könnyed volt az átmenet a hajnalig tartó bulihoz.

Vigadoztak ki tudja meddig. Én is ott voltam, bort is ittam, de hogy tovább mi történt, nem tudom. Ez volt a mi mesénk, egy varázslatos esté, ami távoli, trópusi helyekre repítette a tagokat egy borús szeptemberi napon. Az öregek hagyták miránk, én meg elmondtam tinéktek, hogy fennmaradjon az emlékezete.

***

Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról!

Kedveld a KÖSZI-t a Facebookon:
https://www.facebook.com/koszi.toled.jo/

Iratkozz fel a KÖSZI-hírlevélre úgy, hogy egy üres e-mailt elküldesz ide:
koszihirlevel+subscribe@googlegroups.com

A Jubileumi Önkéntes Bál a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület és a Szívvel-Lélekkel a Gyermekekért és Fiatalokért Alapítvány közös szervezésében valósult meg.

A Egy karibi este meséje – Élménybeszámoló rendhagyó módon a KÖSZI Jubileumi Önkéntes Bálról bejegyzés először KÖSZI-én jelent meg.

10 éven keresztül használtuk és szerettük a sokak által ismert narancssárga-fehér, szivecskés, mosolygós* logót. 10 év alatt viszont sokat változott a világ, fejlődött a KÖSZI, és úgy éreztük, hogy eljött az ideje az arculati megújulásnak.

Hogy megtaláljuk a KÖSZI értékeit legjobban kifejező korszerű és fiatalos logót, pályázatot írtunk ki, amire egy pár hét alatt több mint 100 különböző koncepció érkezett! Még egyszer köszönjük minden kreatív grafikusnak, aki pályázott, nagyon sok szép művet láthattunk!

A nyertesként kiválasztott koncepció letisztult, a korábbihoz hasonlóan az összetartozást, a szeretetteljes önkéntességet, a vagány fiatalságot és a keresztény értékeket szimbolizálja. Mert ezekből építkezik a KÖSZI: önkénteseink odaadó, lelkes munkájából, szeretetteljes közösségük és a Jóisten erejéből.

Az új logót folyamatosan fogjuk bevezetni, először a digitális felületeinken, azután a nyomtatott anyagainkban fog megjelenni – nyáron pedig már az új tábori pólókat is beszerezhetitek!

*Nektek feltűnt, hogy az Ö betűje egy nagyorrú, mosolygós arcot formáz?

***

Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról:
Kedveld a KÖSZI-t a Facebookon: https://www.facebook.com/koszi.toled.jo/
Iratkozz fel a KÖSZI-hírlevélre úgy, hogy egy üres e-mailt elküldesz ide: koszihirlevel+subscribe@googlegroups.com

A Megújul a KÖSZI arculata bejegyzés először KÖSZI-én jelent meg.

10. jubileumi évét ünnepli a KÖSZI, aminek alkalmából sok meglepetéssel készülünk a KÖSZI-s önkénteseknek, táborozóknak és minden kedves követőnknek! Nagy örömünkre az egyik – a weboldalunk megújítása – tegnap meg is történt, így új oldalunk mától szeretettel várja a látogatókat.

A honlap megalkotásánál fontos szempont volt, hogy a praktikum mellett a szép megoldások is helyet kapjanak. Bevezettünk több olyan újdonságot, amely a régi honlapon nem volt megvalósítható, és a régi tartalmakat is felfrissítettük.

Az új weboldalunkon külön oldalt kapott a KÖSZI Koktélbár, ami az előző évek sikerei után 2021-ben több eseményen is megjelenik majd. Hamarosan több részletet is elárulunk erről, alig várjuk, hogy megoszthassuk veletek az ezzel kapcsolatos híreinket!

Az elmúlt években számtalan cikket és beszámolót írtunk a KÖSZI-s eseményekről, amit akár regényként is kiadhatnánk, de úgy döntöttünk, hogy inkább egy szuper jól átlátható blogfelületre helyezzük őket, így praktikusan és könnyedén lehet keresgélni a régebbi beszámolók között és könnyebb elérni az újakat!

A táboraink leírását is rendezettebbé varázsoltuk, hogy sokkal könnyebben találjátok meg a számotokra fontos információkat: táblázatos és ikonos megoldásokkal tördeltük a felületet, és bevezettünk egy kérdezz-felelek oldalt, ahol összegyűjtöttük és megválaszoltuk a leggyakoribb kérdéseiteket.

Nagyon büszkék vagyunk az önkénteseinkre, akik nélkül a KÖSZI nem működhetne, így külön örömhír, hogy megvalósulhatott az egyik legfontosabb célkitűzésünk: végre be tudjuk őket mutatni nektek! Az Önkéntesség aloldalnak köszönhetően a nevekhez már arcot is könnyedén tudtok társítani.

Az egyik legtutibb funkciónk pedig a főoldalon található visszaszámláló: a soron következő táborhoz kapcsoltunk egy órát, ami mutatja, hogy hányat kell még aludni és hány órát kell várni, míg újból viszontláthatjuk egymást!

Reméljük, hogy nektek is tetszeni fog a megújult KÖSZI oldal, böngésszétek örömmel! Hamarosan jelentkezünk még jubileumi újdonságokkal, szóval érdemes visszalátogatni az oldalunkra!

***

Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról:

Kedveld a KÖSZI-t a Facebookon: https://www.facebook.com/koszi.toled.jo/

Iratkozz fel a KÖSZI-hírlevélre úgy, hogy egy üres e-mailt elküldesz ide: koszihirlevel+subscribe@googlegroups.com

A Megújult a KÖSZI honlapja bejegyzés először KÖSZI-én jelent meg.

Budapest – 2020. november 20-án jubileumát ünnepli, tízéves lett a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért, azaz a KÖSZI Egyesület. Az önkéntes fiatalok hálásan, egyúttal büszkén ünnepelnek, miközben a járvány idején a szervezet belső fejlesztésén dolgoznak, és nagy tervekkel készülnek a jövőre.

Szinte hihetetlen, hogy 10 év eltelt, amióta egy nyári tábori délutánon Kelényi Zsolt, a  KÖSZI későbbi elnökének fejéből kipattant az egyesületünk ötlete. Az ötlet, amely mögé oly sok barát és tehetséges ember beállt, és amelynek rengeteg élményt köszönhetünk… 2010. november 20-án a Fasori Evangélikus Gimnáziumban tartott Ifjúsági Nap volt az Egyesület első rendezvénye, melyet töretlen lelkesedéssel folytatunk máig.

10 év alatt sok minden változott, sokan ebben a 10 évben nőttünk fel, és kezdtük meg az első komoly állásunkat, többen pedig már családalapításra adták a fejüket. Sok új lelkes taggal bővültünk, többen is táborozóból nőtték ki magukat vezetőnek, és sikerült számos új önkéntest hívni magunk közé.

Egy dolog azonban nem változott: a KÖSZI összetart, rengeteg élményt ajánl kicsiknek és nagyoknak, és továbbra is az egyik legbefogadóbb közösség, amit ismerek.

Nehéz kiemelni a szerteágazó tevékenységünkből a legjobbakat, de lássunk egy kis összefoglalót az elmúlt 10 évből, ami talán meggyőzi a kedves olvasót arról, hogy miért érdemes csatlakozni a KÖSZI közösségéhez vagy támogatni azt.

Az egyesületünk fő profilja a különböző tematikus táborok szervezése minden évszakban gyerekeknek és fiataloknak. 2010-ben még csupán évi három tábort tartott – akkor még evangélikus egyházi szervezésben – a KÖSZI későbbi csapata. Azonban a nyári Napvető, az őszi Tábortalálkozó és a tavaszi Életfonal életvezetési táborhoz 2010-ben már csatlakozott a Téli berek tábor, 2012-ben elkezdtünk nyáron két turnusban táboroztatni, 2018-ban pedig elindult a Napvető mesetábor is a legkisebbeknek.

Azóta is igyekszünk folyamatosan megújulni: a Nyomkereső detektívtábor először az őszi hosszú hétvége alatt szórakoztatta a fiatal nyomozókat, majd a nagy sikerre való tekintettel a hosszabb nyári tábor vette át ezt a feladatot, és őszre egy vadonatúj forma jött létre, a Titkos küldetés expedíciós tábor. A téli hosszú hétvége eközben a 18 éven felüli fiatal felnőttek táborává “nőtte ki magát”, ezzel is igyekezve összetartani a lelkes fiatalokat.

Sokan nem értik ezt a fajta önkéntes munkát, többször megkapom én is ezeket a kérdéseket: Miért éri meg? Tényleg olyan jól sikerülnek? Kapsz érte pénzt? A táborok egyik legfelfokozottabb időszaka az előkészítés utolsó pár napja, amikor már mindenki fáradt, de izgul, hogy vajon az elképzelt koncepció átjön-e a gyerekeknek. Amikor a munkahelyi meetingen is a délutáni program tökéletesítésén töri a fejét az ember, vagy a bevásárlás során legszívesebben minden játékot felvásárolna még, hogy jobbá tegye az élményt. A tábori kellékek utolsó pillanatos legózása a kocsiba, vagy a nyitó imádság a gyerekek érkezése előtt.

Maga a tábori élmény nehezen átadható, ott kell lenni, hogy átélhessük! Ott kell lenni a fantasztikus áhitatokon, amikor a kis közösségben mindenki Istenre figyel, és sokkal közelebb kerül az emberhez az Ige mondanivalója, mint bárhol máshol. Ott kell lenni és látni a gyerekek arcán, ahogy ébredés után még morcosak a reggeli torna miatt, de utána kipirulva, frissen csacsogják végig a reggelit. Amikor megosztanak velünk, a vezetőkkel egy-egy titkot, és az őszinte tanácsunkat kérik. Ott kell lenni és játszani, igazán játszani együtt a gyerekekkel, felszabadulva, az otthoni gondokat levetkőzve.

Ezek után remélem a fenti kérdéseket nem szükséges megválaszolni….

A táborok mellett egyre nagyobb igény volt az erős lelki tartalomra épülő programokra, így született meg már 2011-ben a Megálló istentisztelet gondolata, ami öt évig a Deák téri Evangélikus Gyülekezettel együttműködve valósulhatott meg. A vasárnap délutáni ifjúsági istentiszteletekre a tábori hangulatot megidéző lelki feltöltődés volt a jellemző, 2018 óta pedig minden táborunkat Megálló istentisztelettel zárjuk, hogy biztosítsuk a táborok mondanivalójának az átadását.

A KÖSZI munkásságára többen is felfigyeltek, így számos iskolai csendesnapot, gyülekezeti alkalmat támogattak sikerrel az önkénteseink. Ezeken a rendezvényeinken az újabb, legfiatalabb tagjaink is tudnak bizonyítani a tapasztaltabb önkéntesek szárnyai alatt. A KÖSZI vezetői közül többen lehetőséget kaptak arra is, hogy két éven át Lelkész akcióban címmel az Evangélikus Hittudományi Egyetemen adják át tapasztalataikat.

2015 óta a KÖSZI alkoholmentes Koktélbárjával színesíti a két legnagyobb protestáns nyári ifjúsági találkozót, az evangélikus Szélrózsát és a református Csillagpontot. A hűsítő italok mellett számos lelki erősítést szolgáló programmal szolgál a KÖSZI sátor a fesztiválokon, esténként pedig zenés-táncos lehetőségeket is kínál, rengeteg fiatalt vonzva.

Az önkéntesek összetartására a KÖSZI egyik legelső belsős programja a KÖSZI Karácsony volt már 2010-ben, ami azóta is minden évben megrendezésre kerül és sokunknak már szinte „rokonlátogatásnak” érződő hangulattal telik.

2015-ben ünnepeltük meg először ünnepélyesen a KÖSZI szülinapját, szinte észre sem véve, hogy elrepült az első 5 év. Azóta viszont minden évben összegyűlünk átbeszélni az eltelt év legjobb élményeit.

Sokszínű programjainknál csak az önkénteseink sokoldalúbbak, akik nélkül a felsorakoztatott rendezvények nem jöhetnének létre. Amitől igazán remek hely a KÖSZI az az, hogy különböző érdeklődésű és szakmájú fiatalok gyülekezete: van köztünk tanár, pszichológus, teológus, de több mérnök, közgazdász is, és még sorolhatnám. Mindenki beleteszi a munkába a saját tehetségét, lelkesedését a közös célért. Mi sem jobb példa erre, mint hogy a kialakult járványhelyzetben nem hagytuk veszni hagyni a táborainkat, tavasszal megszerveztük az első Online KaranTábort, és ősszel sem hagytuk online program nélkül az érdeklődőket. Sajnos a koronavírus miatt ezt a szép kerek születésnapot és nagy valószínűséggel a KÖSZI Karácsonyt is az online térben fogjuk megünnepelni, de nem hagyjuk magunkat eltántorítani, és már most gőzerővel tervezzük a 2021-es évre a programjainkat.

Azt, hogy a KÖSZI közössége elérte a 10. kiskamasz életévét, azt leginkább az erős elnökség tagjainak köszönhetjük: Kelényi Zsolt közgazdásznak, Szlaukó-Bobál Orsolya lelkésznőnek, Frenyó István mérnöknek, dr. Horváthné Pellionisz Petra pszichológusnak és Karánsebesy Réka közgazdásznak, valamint Kővári-Horváth-Márta szerevezetfejlesztő trénernek, aki 9 évig volt elnökségi tagunk. Hatalmas köszönet nekik, hogy összefogják az Egyesületet. Lelki munkánkat számos lelkész és hitoktató segítette az eltelt 10 év alatt, így rendkívül hálásak vagyunk többek között Benkóczy Péternek, Bonnyai Zsuzsannának, Kadlecsik Zoltánnak, Kendeh K. Péternek, Kun-Török Anettnek, Keveházi D. Sámuelnek, Kovács Áronnak, Kovács Viktornak, Lénárt Viktornak, Rihay Szabolcsnak, Seben Glóriának, Szabó Andrásnak, Szántó Enikőnek és Szlaukó-Bobál Orsolyának is. Azt pedig, hogy még mindig a gyönyörű piliscsabai Béthel Evangélikus Otthonban táboroztathatunk, nagyon köszönjük Varga Gábornak és Kézdy Péternek.

Kiemelt köszönettel tartozunk ezen kívül mindazon volt és jelenlegi egyházi, illetve intézményvezetőnek, meghatározó területen dolgozó szakértőnek, akik a KÖSZI első 10 évében akár nyilvánosan, akár a háttérben segítették munkánkat, egyengették utunkat, így többek között Bolla Zsuzsannának, Cselovszky Ferencnek, Csepregi Andrásnak, Fabiny Tamásnak, Fischl Vilmosnak, Gáncs Péternek, Horváth Marcellnek, Kendeh K. Péternek, Krámer Györgynek, Nagy Lászlónak, Prőhle Gergelynek, Radosné Lengyel Annának, Roszík Ágnesnek, Schneller Domonkosnak, Smidéliusz Gábornak, Szabóné Mátrai Mariannának és T. Pintér Károlynak. Szeretnénk továbbá kiemelni Balog Esztert, aki nélkül szintén nem jöhetett volna létre a KÖSZI: még 2002-ben Eszter hívta el Piliscsabára az általa vezetett országos evangélikus gyerektábor csapatába többek között azokat az önkénteseket is, akik később a KÖSZI alapítói lettek.

Külön hálát adunk az összes önkéntesünkért, akik a civil munkájuk illetve tanulmányaik mellett sokszor időt és fáradtságot nem kímélve dolgoznak egy-egy program létrejöttén, valamint partnereinkért, akik nagylelkűen támogatnak minket, és persze nem utolsó sorban köszönet a bizalomért, amivel a gyerekek és szüleik megajándékoznak minket! A KÖSZI már 10 éve Tőletek jó!

A KÖSZI szellemiségét pedig számomra leginkább a Tengereken át című ifjúsági dicsőítő ének spontán, KÖSZI-sek által megírt folytatása fejezi ki, ami ebben a nehéz járvány időszakban is erőt adhat:

„Elrepülsz végre, vár a
széles égbolt már.
A tenger felett ezer sas vár tereád.
||: Szárnyát csapkodva száll,
szellő hátán megáll,
A sas, mint Jézus,
bárhová mész, veled száll! :||”

A 10 éves lett a KÖSZI bejegyzés először KÖSZI-én jelent meg.

Anélkül, hogy tudtuk volna, beleszerettünk. Velem talán akkor történt, amikor felébredtem Piliscsabán, és még mielőtt kinyitottam volna a szemem, Keveházi D. Sámuel gitárhangja úszott be az álmaimba. Vagy amikor az éjszakai túrán valaki meggyújtott egy mécsest, a kamaszok a sötétben megfogták egymás kezét, és valaki, talán Jarács Teó, csak úgy improvizált egy kis áhítatot. De lehet, hogy akkor, amikor együtt énekeltünk Piliscsaba susogó fái alatt, a kápolnában…

Sokáig csak élveztük ezt a boldogságot, hogy megtaláltunk valamit, amiről eddig nem is tudtuk, hogy hiányzott nekünk. Közel Istenhez, megnyílt egy csatorna, közel egymáshoz, egy új családot kaptunk, közelebb magunkhoz, kiderült, hogy mennyi mindenben jó vagyok én is. Igyekeztünk, gyakoroltuk a szerepünket, mindenki azt, amihez legjobban ért. Kelényi Gergő például kiválóan tudott bevásárolni, Hajdu-Jenei Anna Kicsi és Horváth Márti mindig nagyszerű játékokat talált ki, és volt olyan, például Kelényiné Sólyom Iringó, aki fantasztikusan tudott bekötözni és megszeretgetni sérüléseket. Mindig is rajongtunk a gyerekekért, az arcukon kereken elterülő mosolyért, vagy a könnyeikért, amelyek néha kicsordultak a nagy beszélgetések közben.

Egy nyári, piliscsabai délutánon fogalmazódott meg a gondolat, hogy úgy érezzük, szükség van rá, és nekünk is szükségünk van rá, hogy megszülessen. Hogy saját nevet kapjon, megtaláljuk a neki illő ruhát, hangot, és kedvünkre fejleszthessük. Híd legyen Isten és a gyerekek, fiatalok között. Álmodoztunk róla, Isten áldását kértük rá. 2010. július 29-én alkonyatkor a nap besütött az albérletembe, és aláírtuk a papírokat. A nevét hamar kitaláltuk, de sok más dolgon heteken, hónapokon át gyötrődtünk. Vagyunk elegen és elég bátrak, hogy életben tartsuk? De akkor már annyian voltunk, akik szerettük, hittünk benne, áldozatokat hoztunk érte. 2010 ősze pedig már a várakozásról, a készülődésről szólt, és november 20-án este megszületett a Fasori Evangélikus Gimnáziumban egy ifjúsági napon. Évi 3 tábornyi súlya volt, és 20 önkéntes hosszúságú. Zenekarok hangján sírt fel, az önkéntesek örömükben táncra is perdültek. Kicsi, ám határozott temperamentumú újszülött volt: az akarata törhetetlen, ahogy azé is, aki megálmodta és a mai napig biztos kézzel támogatja őt, Kelényi Zsolté.

Egy szeretnivaló, néha kicsit kajla, rendkívül ragaszkodó és meglehetősen sokoldalú kisgyerek lett a KÖSZI-ből. Az első év nem volt könnyű… Sokszor nem aludtunk, egész éjjel fenn voltunk, és javítgattuk a programfüzetet, a táborvezetői kézikönyvet. Ettől persze feledékenyek lettünk, mint amikor a tábor első napján eltűntek a nemezek és a társasjátékplakát, amelyek sosem kerültek elő. Munka után siettünk haza hozzá, és bármikor megcsörrenhetett a telefon, egy iPhone-ról érkezett a hívás, hogy szükség van ránk. Sokat sírt: néha a nevetéstől, máskor ijedtében, sokszor az áhítatokon, leggyakrabban az Áldásoddal megyünk dal után. Szerencsére nagyon gyorsan megszerettette magát mindenkivel, elsősorban a fiatalokkal. Egyéves volt, amikor 2011. december 4-én, a Deák téri evangélikus templomban az első Megálló istentiszteleten, talán mondhatjuk úgy, megkeresztelték. Akkor indult el a Megállók sora: nagyon sokat segített ebben Benkóczy Péter, Komáromi Benedek vagy Szlaukó-Bobál Orsolya, de nem lett volna mindez az igazi Szabó Panki vagy Vajdics Anikó nélkül. És már a második év végére, 2012-re megduplázódott a súlya: egy nyári Napvető táborból kettő is lett, annyi gyerek és annyi önkéntes vágott bele lelkesen a piliscsabai nyárba.

Kisgyermekünk mindig is nagy étvággyal falta az életet: oda volt a müzliszeletért, egy-egy tábori napon hatvanat is megevett, nyáron pedig 6-7 dinnyétől ért fülig a szája – Pápai Attila Pupill és Frenyó Gyuri nem győzte őket felvágni. De szerette – néha talán túlságosan is – a zöldségeket, mint például a póréhagymát is. Nagyon mozgékony volt: sokszor kellett póttornáztatni, járt éjszakai túrára, úszni, focizni, elkezdett aerobicozni, aztán tábortáncolni. Sőt, egyszer, 2012-ben még Hóeke sítáborozni is ment Ausztriába. Télen szánkózott a csodás Nagybörzsönyben, tavasszal napozott a kamaszok közt az Életfonal táborban, ősszel pedig az Üvegtigris büféhez zarándokolt minden évben.

Nem volt könnyű, hogy megtanítsuk rá, hogy önellátó legyen, mindannyian emlékszünk olyan alkalmakra, amikor nekünk kellett nadrágostul zsákba kapni, a ruháit mosogatni. Sokat fájt a feje, hasa, de ilyenkor mindig jót tett, ha ivott egy nagy pohár vizet, tett egy sétát a ház körül, és megmosta az arcát. Mégsem volt beteges, sosem maradt el, bár Verburg Bence éjszakánként néha még kórházba is szaladt vele. Kedvenc játékai a piliscsabai babák lettek, akárcsak Karánsebesy Rékának, esetleg a plüssök, mint Péklapát vagy a Jelzőbárány. Szerette az énekeket pl. a Pillangót vagy a Szappanbuborékot (szlovákul is), a kreatív játékokat pl. az Öröm- és bánatujjakat. Kedvenc játéka a TÜV Show lett a fáradt tábori estéken. Néha azért nem volt könnyű vele, nem akart lefeküdni, razziázni kellett mellette, aztán pedig elaludt a Pokrócmesén a gyerekek ágyában, a megbeszélésen vagy a tréning kellős közepén. Mindig mindent szétpakolt, és az eszközfelelősnek, pl. Inotai Dórinak kellett rendet tennie, máskor rablósat játszott, és elrabolta Bonnyai Zsuzskát. Megcserélte a szobákat, ijesztgetőset játszott a pincében, filctollal kent kenyeret, eldugta a csörgőkígyókat. Másnap persze mindenért elnézést kért, és a fontos dolgokra nagyon vigyázott – főleg a rábízott gyerekekre.

Amikor három éves lett, látszott, hogy nem lesz elég, ha csak mi foglalkozunk vele, szükség lett rá, hogy felvegyünk valakit, aki gondoskodik róla: Nemes Anikó – aki táborozóból lett önkéntes – lett az első munkavállalónk. Számos tehetséges munkatárs követte őt, például Csercsa-Kincses Anita, Bernát Tóth Enikő vagy Szilágyi Dóri, és jelenleg már három szuper állandó munkavállaló segíti. Ekkor a KÖSZI jókedvű, csintalan óvodás lett. Még most is imád beugrózni és szerepeket játszani, ahogy Endreffy Korni és Koknya Dorka is. Nagyon jó humorérzéke lett, s bár a szóviccei néha meglepőek, mindig kitalált valami vicceset – erről Malik Matyi, Jagyugya Erik vagy Frenyó István gondoskodott. Elkezdett titkolózni is, de a titkai végül mindig kiderültek, mindenki örömére. Sok kritikát kapott, és hajlamos volt elmenni a falig, nem mindig érezte, hogy hogyan kell viselkednie. Sokszor túl hangos volt, és nem volt könnyű szót hagynia másnak. Néha talán túlzottan lázadónak tűnt, pedig a szíve mélyén nem akart mást, csak betölteni, amire hivatott, összekapcsolni a gyermeki, a felnőtt és a krisztusi világot.

A kezdeti nehézségek ellenére végre barátai is lettek. Elhívták, hogy részt vegyen csendes- és családi napokon, segédkezzen más egyházi rendezvényeken, és ő mindig igyekezett, sokszor Frenyó Zsófi vagy Szabó Rubina szervezésében. Hihetetlen eredmény volt, hogy fiatal kora ellenére 2013-ban többek között meghívták az Evangélikus Hittudományi Egyetemre, hogy tanítson a táborozásról a Lelkész akcióban című programban.

4 évesen nagy kalandra vállalkozott, a detektívtörténetek nagy kedvelőjeként 2014-ben Nyomkereső tábort indított, aminek a nevét Faragó Balázs találta ki. Hihetetlen, mennyire szeret beöltözni, mint Szilágyi Szabi vagy Lőrincz Andi is, de akár ki is talál történeteket, ahogy Gombos Peti vagy Vilmánszki Borka. Annyira jó detektív lett, hogy 2020-tól már nyáron is beöltözik, 2021-ben pedig expedícióra indul majd egy Titkos küldetésre.

5 évesen már világot akart látni, és elkezdett egy különleges különórára járni: 2015-ben elindult a KÖSZI Koktélbár – kiskorúságára való tekintettel alkoholmentesen –, amely azóta is nagyon sikeres. Időközben sok fiatal nőtt fel az önkéntesek közül, például Nagy Gábor vagy Bakó-Kiss Csabi, akik koktélkeverőknek születtek.

6 évesen végre elfoglalhatta helyét az iskolapadban. Szerencsére nem egy szorongó alkat, sok okos, apró, nem is szürke agysejtecske dolgozik rajta most is, hogy mindig jó teljesítményt nyújtson. Sokat készül az óráira, de leggyakrabban csoportmunkában, a tanulási időn sosem spórol, éjjel is szeret megbeszéléseket tartani. Szereti az Excel táblázatokat, és mátrixokban gondolkodik, mindennek megvan a megfelelő adminisztrációs sablonja, érti az olyan betűszavakat, mint az EMÉTNYAK. Persze sokszor téved, de igyekszik beismerni a tévedését. Nagyon bántja, ha elront valamit. Az agyát rendszeresen karban kell tartani, ezért létrejött a Táborvezetők Tanácsa és a Menedzsment, valamint 2018-tól különböző teamekbe tömörülnek az önkéntes sejtjei.

Kalandvágyó természetének köszönhetően a lelki életére nagy gondot kell viselni, ebben nagyon sokat segítettek neki a lelkészei, mint többek között Szántó Enikő, Kovács Áron, Szabó András, Kendeh K. Péter vagy Rihay Szabolcs. Hamar kiderült, hogy szeret tanulni, ezért megkerestük a megfelelő szervezetfejlesztőket, trénereket és más szakembereket, így köszönet illeti Lénárt Rékát, Lénárt Viktort, Kadlecsik Zolit, Aszalós Pétert, Benya Annamáriát, Fogdné Nemecz Ágnest, Lakatos Gergelyt vagy Varjú Tamást.

8 évesen, 2018-ban hatalmas dolog történt az életében, és végre lett egy saját szobája – vagyis irodája. Elkezdett odafigyelni a kicsikre is, akikhez nagyon jó érzéke van, így jöhetett létre a Napvető mesetábor, sőt már jóval korábban, 2012-ben elkezdte korrepetálni az egy osztállyal alatta járókat ifiképzés keretében Bátorfi Marianna vezetésével. Már régen is nagyon szeretett segíteni másokon, ezért gyűjtött használt ruhákat és étellel kínált hajléktalanokat. Egyszer már esküvőt is szervezett, amikor Kelényi Zsolt és Kelényi-Molnár Rozália egybekelt – hol, ha nem Piliscsabán, a Béthelben?

És most hogy van? Igazi kiskamasz. Nagy tervei vannak, menő akar lenni, de közben nagy a nyomás, sok a feladat, és néha nem ér ezek végére. Szereti a zenét: furcsa módon a mulatóst és Hamit, Kardos-Horváth Jánost, a Cheap Thrills-t és a retrót is egyszerre… Egyre jobban táncol, akárcsak Halász Endre, és már sokszor volt szerelmes is, néha kisebb, néha nagyobb sikerrel, igaz, Zsoldi-Nemes Ildi és Zsoldi Lajos? Mindig nagyon udvarias a lányokkal, bár gyakran bedobja őket a felfújható medencébe, vagy megpróbál átlógni hozzájuk – de mi mindig elkapjuk. Sosem hazudik, csak a Fele sem igaz alatt. A nagy átalakulás kapujában áll, ami a felnőttkor felé vezeti őt. Szeretne már szép lassan jobban a saját lábára állni, de ehhez még meg kell tanulnia dolgokat, pl. a források megteremtését. Talán már kevésbé vannak balhéi, vagy legalábbis a szülei nem tudnak róla.

De hiába cseperedik fel egyre jobban, a gyereklelke máig megmaradt: még mindig játszani szeret leginkább, és bármikor vállalkozik egy nagy lelkizésre vagy egy jó mókára. Nem tud megöregedni, erről azok a táborozó gyerekek gondoskodnak, akikből azóta lelkes önkéntes lett, mint Lada Szandi, Hegedűs Kende, Fróna Hanna vagy Szloboda Bori. Úgy tűnik, fiatal kora ellenére vezetői ambíciói is vannak, akárcsak Tóth Lillának, Szitó Matyinak, Riczinger Petinek vagy Tihanyi Hannának. Rengeteg új embert fogadott a szívébe, akik újabb és újabb dolgokra tanították meg, mint Radnai Szilvi, Rihay-Kovács Zita, Szabó Adri, Agárdi-Nagy Tamás vagy Fabinyi Blanka és még sok-sok szeretett önkéntesünk, akiknek mind nagyon hálásak vagyunk.

Persze most nagyon nehéz neki – mint talán mindenkinek – a vírus miatt. Állandóan társaságban lenne, szórakozna és nevetne a gyerekekkel, de nem lehet. Csöndben elfogadja ezt, csak néha lázad online esték és táborok formájában, és igyekszik jobb híján belülről fejlődni – de már tervezi a jövőt.

Nagyon büszkék vagyunk rá. Néha a mindennapi feladatok között elfelejtjük ezt, és talán erélyesebben szólunk neki, vagy nincs időnk viccelődni vele, de szükségünk van rá. Általa lettünk mi is felnőttek, és maradhatunk gyerekek. Köszönjük őt és ezt a közös családot a Mennyei Atyánknak. Isten éltessen, KÖSZI!

A Isten éltessen, KÖSZI! bejegyzés először KÖSZI-én jelent meg.

– Már több, mint öt éve jött létre a KÖSZI egyesület. Miért hoztátok létre? Mik voltak a céljaitok?

Zsolt: – A KÖSZI három evangélikus közösség alapjain jött létre: egyrészt a Napvető, a Téli berek, az Életfonal elnevezésű táborok találkozójának szervezőcsapata, másrészt a 2010-es Szélrózsa összejövetel regisztrációs csapata, harmadrészt a Deák téri evangélikus gyülekezet ifjúsági körének egyes tagjai alapították. Szerettük volna, hogy az egyházi, gyülekezeti keretek mellett ezeknek a fiataloknak legyen egy olyan szervezetük, amelyben egy megtartó, őszinte, hívő közösséget találnak, és ebben a közegben végezhetik missziós munkájukat: gyermek- és ifjúsági táborok szervezését. A KÖSZI előevangelizációs tevékenységet végez, a gyerekeknek, a kereső fiataloknak hidat kíván teremteni a világ és az egyház között.

Petra: – Azért hoztuk létre az egyesületet, hogy tényleg tartalmas szabadidő eltöltést biztosíthassunk gyerekeknek és fiataloknak. Olyat, amiben van egy keresztény közösség, ahol megtalálják a helyüket és úgy szórakoznak, hogy közben üzenetet is visznek magukkal. Szerettük volna, ha a táborok hangulata nem csak egy hétre vagy egy hosszú hétvégére szól, hanem velünk marad a hétköznapok során is. A táborokban a gyerekek és a vezetők maradandó élményekkel gazdagodtak, és szerettük volna, ha ebből valódi közösség jön létre.

Péter: – A piliscsabai nyári táborozás és táboroztatás képe volt velünk a startnál. Volt, akit az motivált, hogy évek óta lelkes táboroztatóként szervezte a gyerekprogramokat, volt, akit a megalakult új csapat és közösség lelkesedése vonzott az önkéntes munkába. A célok nem változtak: olyan felületet biztosítani, ahol gyermekek és fiatalok kapcsolatba kerülhetnek Istennel és a szeretet üzenetével.

– A KÖSZI alapító tagjai már évekkel az egyesület megalakulása előtt is szerveztek gyerekeknek, fiataloknak táborokat. Ti milyen indíttatásból vettetek ebben részt?

Petra: – Én azért kezdtem el, hogy gyakoroljam a szakmámat és emellett örömömet leltem ebben a tevékenységben. Sok adottságomat tudtam kamatoztatni, amit korábban, máshol nem sikerült. Ez a közeg számomra mindig kiváló gyakorlóterep volt, ami lassan egy komoly megtartóerő lett számomra. Ha nem kezdek el önkénteskedni ebben a csapatban, lehet, hogy soha sem leszek iskolapszichológus.

Zsolt: – Engem Balogh Eszter – egykori Deák téri ifis társam – hívott el még 2002-ben táboroztatni Piliscsabára, az országos evangélikus gyerektáborba, amelyet akkor ő vezetett, és amely tábort már Napvetőként ismerünk. Én pedig szívesen mentem, mert tudtam, hogy ez nem csak a gyerekeknek, hanem az önkénteseknek is kiváló közösségi alkalom. 2006 óta vagyok a nyári tábor vezetője, és én ebben a táborban – később az abból kialakuló egyesületben – láttam meg azokat a lehetőséget, hogyan szervezhetek programokat hatékonyan menedzsment-tanulmányaim alapján. A mai napig az a célunk, hogy az egyetemre járó önkénteseink a saját leendő szakmájukat is gyakorolhassák és így könnyebben megtalálhassák helyüket a világban.

– Milyen ünnepségeket, programokat terveztek az évforduló kapcsán?

Zsolt: – A hagyományosan futó évi öt tematikus táborunk mellett folytatjuk a Megálló interaktív istentiszteleteket és tervezünk önkénteseket mozgósító és az önkéntességet ünneplő közösségi eseményeket. Emellett szeretnénk diákoknak is lehetőséget adni a kötelező közösségi szolgálat keretein belül, hogy megismerkedhessenek szervezetünkkel. Szoros együttműködésben vagyunk a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal, amelynek gondozói jótékonysági rendezvényeket szerveznek és a mi munkánkat is segítik azzal, hogy a Kincskereső pályázatukkal számos rászoruló gyerek részvételi díját támogatják. Ebben az évben velük összefogva szeretnénk egy új programot szervezni.

Petra: – Olyan programokat tervezünk, melyek nem csak a KÖSZI önkénteseit, hanem minden önkéntest és az ő munkájukat is ünnepli. Olyan alkalmakat, amikor magunk között lehetünk és ünnepelhetünk. Fontos, hogy ez ne csak a mi önkénteseinkről szóljon, hanem más keresztény és keresztény közeli önkéntesekről is, mert különleges dolog, amikor valaki a szabadidejét szánja oda egy számára fontos cél érdekében.

– Említettétek, hogy öt hagyományos táborotok van. Melyek ezek és hogy kapcsolódnak a jubileumi évhez?

Zsolt: – Elsősorban azért is hagyományosak a táboraink, mert már két évtizedes múltra tekintenek vissza. Mostani nyári táboraink az 1997-től évente megrendezett országos evangélikus gyerektáborból fejlődtek ki. Ez a 2000-res évek végén felvette a Napvető nevet, melyet a mai napig visel júliusi és augusztusi táborunk. Az idén a 20. évadukhoz érkeznek el. 2002 őszén szerveztük meg először az októberi tábortalálkozót, melyen a részt vevő gyerekek és vezetők felidézhették nyári élményeiket egy hosszú hétvégén. Ebből a tábortalálkozóból alakult ki Nyomkereső táborunk, melyet ebben az évben már 15. alkalommal rendezünk meg. Mivel a nyári táborok általános iskolás gyerekeknek szóltak, szervezőként fontosnak tartottuk, hogy a kamasz korosztályt is megszólítsuk, ezért 2007 tavaszán elindult az Életfonal tábor, ami három hónap múlva érkezik el a 10. évfordulójához. Mikor már három évszakban volt táborunk, akkor a gyerekek javasolták, hogy telente is szervezzünk egyet, így jött létre 2010-re a Téli berek tábor. Jubileumi évünk gerincét ezek a tábori évfordulók adják és az, hogy a táborok mögött már húsz év tapasztalata van. Ezt jelképezi a logón látható kéz is.

Petra: – Az év első tábora mindig a Téli berek értékkereső tábor, ahol a gyerekek télen is találkozhatnak és az évszaknak megfelelő programokon keresztül gazdagodhatnak élményekkel. Tavasszal kerül sor az Életfonal életvezetési táborra, melyben tizenéveseket foglalkoztató kérdésekről beszélgetünk a részt vevő kamaszokkal, és igyekszünk közösen megoldásokat találni kérdéseikre. Nyáron tartjuk két, egy-egy hetes közösségépítő táborunkat, a Napvetőt. A Napvető kreatív tábor és kamaszoknak szól, ahol a fiatalok szellemi és fizikai kreativitásuk számos területét próbálhatják ki, a Napvető kalandtáborban pedig szórakoztató és ismereterjesztő programokon keresztül épülhetnek a gyerekek. Az őszi Nyomkereső készségfejlesztő táborunkban a résztvevőknek mindig egy rejtély megoldására kell rájönniük a rendelkezésükre álló négy nap során. Mindegyik táborunk szervezőcsapatában a táborvezető mellett kiemelt szerepet tölt be a lelki vezető, aki egy evangélikus lelkész, illetve végzős teológushallgató. Emellett komoly hangsúlyt fektetünk arra, hogy a napi két áhítaton és a délelőtti kreatív témafeldolgozáson, a kupaktanácsokon, a táborozók feltehessék kérdéseiket és átérezhessek, hogy egy közösséghez tartoznak.

– Melyek ezeknek a táboroknak az általános tapasztalatai?

Petra: – Az egyik az, hogyan lehet olyan közösséget teremteni, ahol a gyerekek nem csak jól érzik magukat és nem csak értékeket sajátítanak el, hanem megélik azt az élményt, hogy igazán önmaguk lehetnek, és azt is, hogy amilyenek ők, az elismerést érdemel. Fontos, hogy nem csak önmagukat és egymást tanulhatják meg szeretni, hanem megélhetik azt is, ahogy Isten szereti őket. Számomra az is meghatározó, hogy az a családias közösségi érzés, amit mi, vezetők átélünk, azt a gyerekek és a fiatalok is átélik, és emiatt sokan szeretnének felnőtt korukban táborvezetők lenni.

Zsolt: – Mára minden táborunk projektalapú, az adott tábor témája jelenik meg minden áhítatban, játékban és kiscsoportos beszélgetésben. Ez teret biztosít arra, hogy egy-egy témát igazán körbejárjunk és ennek segítségével is közösséget építsünk. Azt látjuk, hogy a közöttünk felnövő gyerekek, kamaszok szeretnének ebben a közösségben maradni. Erre válaszul alakítottuk ki ifjúsági vezetőképzésünket, melynek során magabiztos, felelősségteljes táborvezetővé válhatnak azok, akik ebben részt vesznek. A visszajelzések alapján tudjuk, hogy, amit már több mint egy évtizede csinálunk, az jó. Olyan időtálló értékeket képviselünk, melyeket igyekszünk pedagógiai és teológiai szempontból is átadni a jövő generációinak.

– A táborokon kívül mi adja még a KÖSZI tevékenységének profilját?

Zsolt: – A KÖSZI kezdetben szinte kizárólag csak táborszervezéssel foglalkozott, mára azonban a tevékenysége sokrétűvé vált. Minden hónapban megszervezzük a Megálló interaktív istentiszteletet, amire főként fiatalokat, fiatal felnőtteket várunk. Ezen kívül szervezünk tematikus napokat, csendesnapokat iskolákba, ahol interaktív kiscsoportos foglalkozások keretében, napjaink problémáiból, nehézségeiből kiindulva, pozitív szemléletű megoldási lehetőséget próbálunk közvetíteni. Továbbá különböző keresztény ifjúsági fesztiválokra és rendezvényekre készülünk önálló programokkal, melyeken a résztvevőket közösségi tereken tartalmas programokkal várjuk. Ilyen például új kezdeményezésünk, az alkoholmentes KÖSZI Koktélbár, mely a tavalyi Csillagpont református ifjúsági találkozón, illetve az ökumenikus Tágas Tér Fesztiválon nagy sikert aratott a szervezők és résztvevők körében, és reméljük, hogy az idei Szélrózsa találkozón is szolgálhatunk ezzel a programunkkal. Ezek mellett természetesen fontosnak érezzük azt is, hogy önkénteseinknek is rendszeresen szervezzünk feltöltődést biztosító, közösségépítő alkalmakat.

Péter: – A februári Téli berek – értékkereső táborunk jelmondata ez: „Pezsgő, vidám hangulat, szeretetteljes közösség és igaz barátok várnak Téged is egy gyönyörű, téli környezetben.” Azt hiszem ennek az üzenete hatja át azt a bizonyos teljes profilt, ami a küldetését is adja a KÖSZI-nek. Legalábbis igyekszünk mindent megtenni érte.

– Hogyan jött létre a Megálló nevű interaktív istentisztelet?

Petra: – Mindenki szeretne olyan pillanatokat átélni az életben, amikor megállhat és elcsöndesedhet. Ilyen alkalmat szerettünk volna – és szeretnénk a mai napig – biztosítani mi is minden hónap utolsó előtti vasárnapján. Az volt a célunk, hogy fiatal felnőttek számára fontos kérdésekről beszélhessünk családias, fiatalos közegben, ahol mindenki átélheti az ige üzenetét. Olyan alkalom létrehozásán munkálkodtunk, ahol lehet mély és komoly témákról hallani, ahol nem csak szavak segítségével kerülnek közelebb a válaszok, és ahol az istentisztelet előtt és után valódi beszélgetések alakulnak ki. Különleges érzés, hogy idén ősszel már az 50. alkalommal fogunk „Megállni”.

Péter: – Többfajta igény gyűlt össze: legyen a Deák téren, legyen fiatalokat megszólító, legyen más struktúrájú, mint az eddig megszokottak. Követhető, élményszerű, tematizált, állandó vendéglátókkal, de a változatosság, a sokszínűség, a sokféle stílus megélése miatt lehetőleg vendég lelkipásztorokkal. A Megálló liturgiájában, imádságaiban, zenei kíséretében, igehirdetésében is igyekezett újszerű és friss lenni. Ez utóbbit leginkább a dramatikus jelenetek eljátszásával valósítottuk meg. A drámapedagógiai, biblio- és pszichodramatikus tudás előnyt jelentett már a kezdeteknél. A cél mindig az volt, hogy az ige üzenete mélyülhessen és a jelenlévő igehallgató gyülekezeti tag, vagy érdeklődő a saját bőrén, saját találkozásain, saját élményein keresztül vigyen haza valamit: azt, hogy ne csak passzív közönsége legyünk a jelennek, és Isten szava ne hagyjon nyugodni, hogy dolgozzon bennünk, és dolgoztasson is meg minket. Sok minden fejlődött, változott és érlelődött az elmúlt öt esztendőben, de a lényeg ugyanaz maradt: Az istentisztelet találkozási lehetőség egymással, de elsősorban mégis Istennel, ez Tőle jó! A Megálló istentisztelet – ha lehet mondani ilyet – sikerességét, a Szentlélek Istenre bízzuk!

– Miért jó önkéntesként a KÖSZI csapatához tartozni?

Petra: – Én úgy érzem, hogy a második családom ez a közösség. Itt mindenki önmaga lehet, és ezzel sok mindent adhat a hozzá közel állóknak. A programokon mindenki gyakorolhatja a választott szakmáját – és még annál többet is, hiszen minden alkalommal együtt alkotunk valami újat, valami különlegeset. Szeretem, hogy a táborok szervezése valódi csapatmunka, és azt is, hogy minden program korszerű, kreatív és olyan lelki élményeket nyújt, melyek közelebb visznek Istenhez. Valójában a gyerekeknél nincsen hálásabb közösség, mindent, amit nekik adunk, százszorosan kapunk vissza jó kedvükben és mosolyukban.

Péter: – Sokszínű, a kapott feladataiban örömöt kereső, fiatalokra fókuszáló, az evangéliumot hordozni kívánó közösség a KÖSZI, amelyben hamar megtalálhatod a helyed. Azért jó, mert olyanban vállalhatsz feladatot, ami igazán közel áll tevékeny elképzeléseidhez. És azért jó, mert a hívő fiatalok közösségében társakra, barátokra lelhetsz, továbbá mert sokan és sokfélék vagyunk, sokat is tanulhatunk egymástól. Később az itt tanultakat magaddal viheted, és felhasználhatod az életed számtalan területén: munka- és feladatszervezés, ami mellett a spontaneitás és a kreativitás is szerepet kap. Sőt, jó modelleket tapasztalhatsz meg akár a későbbi családi élet alapvető kialakításával kapcsolatban. A „gyermeknyelv” megtanulása, mások megértése, és az önmagam helytállása szintén szerepel azon a listán „miért is jó itt”? Kérdezed miért jó? A válaszom voltaképpen – Istennek hála: „A többiektől jó!”

Zsolt: – A KÖSZI egy olyan megtartó közösség, ahol bátran, képmutatás és szorongás nélkül vállalhatod önmagadat. Ha elesel, felkarolunk, ha szükséged van egy jó beszélgetésre, mindig van valaki, akit felhívhatsz, akivel találkozhatsz, mindig találsz valakit, aki megvigasztal. Ha nagy örömöd van, akkor azt bármikor megoszthatod, és együtt fogunk Veled örülni. Ezzel a jó hangulatú, vidám közösséggel pedig számos lehetőséged adódik missziós szolgálatot végezni: egy tábor, egy istentisztelet, egy közösségi program szervezése a szabadidődből vesz el időt, mégis úgy érzed majd, hogy nem lemondtál valamiről, hanem az önkéntes szolgálat végzése közben Te magad is kaptál, Te magad is több lettél. És ezáltal nyer valódi értelmet a KÖSZI jelmondata: Tőled jó!

A KÖSZI – Már öt éve Tőled jó bejegyzés először KÖSZI-én jelent meg.