Szöveg: Kovács Péter
Képek: Vida Zsófia
Piliscsaba – Nagy örömmel és lelkesedéssel vettünk részt a 100. KÖSZI Megálló istentiszteleten 2022. október 31-én, melyet az élménydús 2. KÖSZI Titkos küldetés expedíciós tábor zárásaként tartott Endreffy Kornélia Piliscsabán, a Béthel Otthonban.
Ez is eljött hát, a piros betűs 100. KÖSZI Megálló istentisztelet! Megtisztelve éreztük magunkat, hogy ott lehettünk ezen a jubileumi táborzáró alkalmon, hálával a szívünkben.
A KÖSZI Titkos küldetés expedíciós tábor idei témája az álarcok viselése volt. Mindannyian szívesen viselünk maszkokat, ha mások között vagyunk, mert azt szeretnénk, hogy elfogadjanak és attól félünk, hogy ez nem történik meg, ha a valódi önmagunkat adjuk. Mégis, meghatódva tapasztaltuk, hogy sok tizenéves álarcok nélkül mer őszintén beszélni a nehézségeiről, örömeiről, élményeiről.
Ezekhez az élményekhez kapcsolódva a tábor lelki vezetője, Wächter Baldó az istentisztelet alapigéjeként Lukács evangéliumának 24. fejezetét* választotta ki, amelyben Jézus a feltámadását követően megjelenik az Emmausba tartó tanítványainak, de nem fedi fel valódi kilétét, arcát elrejti, úgy mesél nekik a próféciákról, melyek megjövendölték ezt a pillanatot.
Korni rávilágított, hogy olykor nekünk is úgy tűnhet, Jézus álarcot visel, amikor a nehézségek közepette nem ismerjük fel őt az adott helyzetben. De ha ennek ellenére nyitottak maradunk rá, akkor meglátjuk az igazi énjét, rájövünk, hogyan vezetett ki minket a bajból. Lehet, hogy csak 20 év múlva értjük meg, de ha figyelmesek vagyunk, és a beszűkült látásmód helyett az összképet nézzük, akkor jobban megértjük, hogyan vesz részt Jézus az életünkben.
Utunk során kísérő társakat kapunk, akik velünk együtt járnak még akkor is, ha egyedül érezzük magunkat. Olykor mi segítjük fel a másikat, ha elbotlott, de van úgy, hogy nekünk nyújtja le a kezét valaki. Bármilyen mélységben és sötétségben is próbálunk túlélni, Jézus karja elér minket és Ő bárhol képes társunk lenni.
Ahogy Pétert is kiemelte a víz alól, úgy Jézus minket is ki tud húzni. Érdekes belegondolni, hogy Pétert nem úgy mentette ki a viharos tengerből, hogy odaúszott hozzá, hanem a vízen állva nyújtotta oda a kezét. Tehát Ő a problémáinkon kívül állva nyújt segítséget, mégis tudja, milyen szenvedni, hisz a földi élete során megtapasztalta. És előfordul, hogy olyan mélyre süllyedünk a nehézségek tengerében, hogy már nem látjuk a víz felszínét sem, így Jézust sem, aki ott áll rajta. De ő lenyúl értünk, belénk karol és kiemel minket, majd a parton finom sült hallal vár, miután magunkhoz térünk.
Jézus folyamatosan közelít felénk és szólítgat minket, az viszont rajtunk áll, hogy válaszolunk-e a hívására. Nem mindegy, hogy milyen talaj a szívünk, mikor belénk ülteti Magvetőként az Igéjét. Ha fel akarjuk Őt ismerni, akkor bizony felismerjük. És ahogy az emmausi tanítványoknak, úgy nekünk is elmagyarázza, miért történnek, történtek velünk nehézségek, de színről színre csak odaát fogunk látni.
Az istentisztelet végén mindannyian áldást kaptunk és a záróének alatt újra összefonódtunk a közös éneklés világában.
A következő KÖSZI Megálló istentisztelet 2023. február 5-én 11:00-kor tartjuk a fiatal felnőtteknek szóló 13. KÖSZI Téli berek évindító hétvégén. Mindenkit szeretettel várunk!
*A feldolgozott alapige Lukács evangéliumának 24. fejezetéből való (részletek):
„Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben egymással beszélgettek és vitáztak, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, hogy ne ismerjék fel őt. Ő pedig így szólt hozzájuk: Miről beszélgettek egymással útközben? Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban? Mi történt? – kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki cselekedetben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt.” (Lk 24,13-19)
“Akkor ő így szólt hozzájuk: Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie? És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték: Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már! Bement hát, hogy velük maradjon. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?” (Lk 24, 25-32)
***
Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról!
Kedveld a KÖSZI-t a Facebookon:
https://www.facebook.com/koszi.toled.jo/
Kövess minket az Instagramon:
https://www.instagram.com/koszi.toled.jo/
Iratkozz fel a KÖSZI-hírlevélre úgy, hogy egy üres e-mailt elküldesz ide:
koszihirlevel+subscribe@googlegroups.com
A 100. KÖSZI Megálló istentisztelet a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület szervezésében, a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal együttműködésben valósult meg.
