Fotó: Makó Barbara

A Az ember nem gép! bejegyzés először KÖSZI-én jelent meg.

Budapest – Megváltozott formában, de ugyanolyan gazdag programokkal várta 2023. február 3–5. között a KÖSZI Egyesület Téli berek nevű programsorozatán a fiatal felnőtteket. Az idei évben a gazdasági helyzet viszontagságai miatt tábor helyett konferencia formában várták az érdeklődőket a lelkes szervezők Tóth Lilla vezetésével és Wächter Baldó lelki útmutatásával Budapesten, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának székházában. Interaktív előadásokkal, kiscsoportos beszélgetésekkel és áhítatokkal színesített programon vehettek részt a megjelentek, melyek a manipuláció témája köré rendeződtek.

Te mennyire hagyod magad befolyásolni?

Több mint 30 fiatal résztvevő jelenlétével zajlott le a programsorozat, melyen néhol játékos, néhol elmélyült formában hallhattak a jelenlévők a befolyásolásról a hétvége folyamán nem kevesebb, mint öt előadáson keresztül. Pénteken témafelvezető beszéddel nyitotta meg a hétvégét Tilki-Nagy Titusz, a KÖSZI önkéntese, melyet a Manipulity élő társasjáték tett teljessé, ahol a játékosok kipróbálhatták magukat, mennyire ismerik fel, ha megtévesztik őket.

Átok vagy áldás?

Hangzott szombat reggel Dr. Papp János Tamás kérdésfelvetése a közösségi média hatásai kapcsán. Hiszen, ha mindenki beszélhet, jó nagy lesz a zaj – amire az emberiség talán még nincs felkészülve. Az oldott hangulatú előadás során szó volt többek között az adás-vételi szerződésről, amit a közösségi oldalakra való regisztrációval kötünk, az internet diktatórikus jellemvonásairól és a személyre szabott tartalmak generálta egyedi valóságérzékelésről is. Végül elhangzott a kulcsmondat: az eszköz a mi kezünkben van, így egyéni szinten azt tehetjük, hogy jóra használjuk ezt! Így lehet az átokból áldás.

Propaganda a Bibliában?

Később Dr. Kőszeghy Miklós segítségével a Királyok könyvének egy részletét elemeztük ki, melyben egy, még a retorika megjelenése előtti, de teljes értékű szónoki beszédet találhatunk. Közös munkával, sokszor hangos nevetések közepette néztük végig a szöveget, mely gyönyörűen mutatja be a ma is használatos érveléstechnikákat, sokszor a Bibliához képest zavarba ejtő módon. Végül pedig Ezékiás király követőihez hasonlóan bennünk sem maradtak kérdések, hogyan is lehet akár szavakkal hegyeket megmozgatni.

Ne tessenek gondolkozni!

Végül Dr. Zacher Gábor, akinek a neve senkinek sem ismeretlen, arról a manipulációról tartott előadást, amellyel a hétköznapok során találkozunk, legyen az megtévesztő óriásplakát vagy akár megmásítottan közölt tényadat. Idézetekkel tarkított beszéde elgondolkodtatta a résztvevőket saját hiszékenységünkről mindennapos jelenségek kapcsán és arról, miért használjuk olyan keveset pozitív befolyásolásra a hatalmunkat. Természetesen könnyed párbeszéd és kérdések hosszú sora zárta az előadást.

„Nem a technológia fenyegeti a létezésünket, hanem az, amit a technológia kihoz belőlünk”

Szombat este a The Social Dilemma című film megnézését követően Földi Nóra HR-szakember segítségével gondolkodtak el a résztvevők a közösségi oldalak hatásain, egy játékos bevezetőt követően. A három nap során részt vehettek a jelenlévők a Nikodémusok órája interaktív témafeldolgozáson is, ahol megvitathatták azokat a kérdéseket, amelyek felmerültek bennük az aznap hallottak kapcsán, illetve tovább mélyíthették ismereteiket a témában.

„Ott ültek velem szemben Cenzék…”

Vasárnap reggel Dr. Vitári Zsolt adott elő a résztvevőknek a diktatúrák befolyásoló eszközeiről a náci Németország példáján keresztül. Egy kis történelmi áttekintést követően szó esett a propagandáról mint márkáról, a tömeglélektanról vagy akár az állampolgárok minden percének kitöltésének formáiról – avagy 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra… Hát nem szórakozás! Végezetül feltettük magunk számára a kérdést: ma vajon létezhet-e ilyen mértékű tömegmanipuláció?

Mondj magadra igent!

Így szólt dióhéjban összefoglalva Kulcsár Krisztina tanácsa a hallgatóságnak a vasárnapi utolsó előadáson. A nemet mondás művészetét ismertetve olyan készségekről is szó esett, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az ember ne érezze magát kellemetlenül, mikor visszautasít valakit. A résztvevők arcán elő-előbukkant a nagy mosoly, mikor magukra ismertek az elmondott példák helyzeteiben. Krisztina útravalóul bemutatta a FILÉ technikát, mely bárki számára segítségül hívható egy-egy nehéz döntés során, éppen csak ezen a négy kérdésen kell elgondolkodnia: Fontos? Indokolt? Lehet? Érdemes?

„Azt nézd, amid van, ne azt, amid nincs!”

Az esti áhítatok és a 101. KÖSZI Megálló istentisztelet során a résztvevők Jób történetén keresztül ismerhették meg a befolyásolást. Jób a pozitív példa, hogy igenis létezik a befolyásolásnak jó formája, hiszen akkor sem tagadta meg Istenét, amikor minden összeomlott körülötte, mindig a jót próbálta látni. Az istentiszteleten végül Jób életének vége kapcsán Rihay Szabolcs a kitartásról és a beteljesedett életről beszélt: mindig meglátni a bőséget, hálát adni, eltévedni akár, de visszatalálni – Isten ezt akarja tőlünk, hogy örömmel és hálaadással töltsük be az életünket.

Már szervezzük következő táborunkat, a 15. KÖSZI Életfonal életvezetési tábort, melyben a Téli berekhez lazán kapcsolódva a függőségeink adják majd az alaptémát, csak épp a 7–12. osztályos korosztály életére és mindennapjaira szabva. Várunk minden gyereket és fiatalt szeretettel!

***

Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról!

Kedveld a KÖSZI-t a Facebookon:
https://www.facebook.com/koszi.toled.jo/

Kövess minket az Instagramon:
https://www.instagram.com/koszi.toled.jo/

Iratkozz fel a KÖSZI-hírlevélre úgy, hogy egy üres e-mailt elküldesz ide:
koszihirlevel+subscribe@googlegroups.com

A 13. KÖSZI Téli berek évindító napok a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület szervezésében, a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal együttműködésben valósult meg.

Táboraink és programjaink a Magyar Kormány támogatásával a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. segítségével valósultak meg. Köszönjük a támogatást!

A A befolyásolás hálójában – 13. KÖSZI Téli berek évindító napok bejegyzés először KÖSZI-én jelent meg.

Piliscsaba – Két év után ismét megrendezésre kerülhetett a KÖSZI Téli berek évindító hétvége, mely idén Piliscsabán zajlott 2022. február 3–6. között a Béthel Missziói Otthonban. A hiánypótló esemény „Hol a határ?” mottó mentén gondolkodtatta el a 18–29 éves korosztályt különféle interaktív előadásokkal, kiscsoportos beszélgetésekkel, tréningekkel, áhítatokkal. A Lajtai Tímea által vezetett tábor tökéletes évindító alkalomnak bizonyult, mely során a résztvevők kiszakadhattak a hétköznapok rohanásából, és közösen elcsendesedhettek vagy épp hangos nevetéssel kapcsolódhattak ki.

Először mindünknek kicsit furcsa volt. Szokatlan. Álltunk a Hóreb épület földszintjén a tábor kezdetén, a magunk között Helpdesknek nevezett asztaloknál, és nem tudtuk megmondani, miért, de valami nem volt az igazi. Aztán rájöttünk: hiányoztak a gyerekek. A nyüzsgés, csivitelés, szaladgálás, ajtócsapkodás… Ami miatt máskor már a hajunkat téptük, most hiányzott! Évek óta a Béthel számunkra a gyerektáborokat jelentette, a „sohamegnemállást”, a zajt, a hangulatot, és persze tudtuk, hogy most is érezni fogjuk az igazi KÖSZI-érzést, de ez valahogy más lesz. Aztán persze nemhogy hozzászoktunk, de meg is szerettük az új helyzetet. Valahogy így indult az idei Téli berek évindító hétvége.

„Ember tervez, Isten végez…” – járt a fejünkben, amikor megtudtuk, hogy a résztvevők egészségének védelme érdekében megkövetelt gyorstesztek nem érkeznek meg a tábor kezdetére, így addig is maszkban kell töltenünk a közös időt. Persze ez sem tántorított el minket, a megérkezéskor a maszk mögött hatalmas mosollyal üdvözöltük egymást, és örömmel szemléltük a másik arcvonásait a közös vacsorakor. Ezután a tábor lelki vezetője, Bonnyai Zsuzsanna áhítata következett, amelyet egy közös énekléssel zártunk le. Az áhítat rávilágított arra, hogy saját határaink megismerése fontos, két okból is. Egyrészt azért, hogy tudjuk, hol van az a pont, ahol meg kell állnunk, amit nem léphetünk át, ahol már mások kompetensebbek nálunk, ahol már ártanék azzal, ha továbbmennék. De azért is, mert ha tudom, hol vannak a határaim, tudom meddig tudok elmenni, ez pedig emlékeztet arra, hogy addig viszont el kell mennem. Mindezek után ismerkedős, csapatépítő játékokkal zártuk a napot a Tranzitzóna nevű program keretein belül.

Csillagos én – hangzott a második nap mottója, mely a „Hol a határ?” kérdésfeltevés egyik válasza is lehetne. A reggeli áhítaton az ember fejlődésének, előrébb jutásának határairól gondolkodtunk el közösen Bábel tornyának történetének segítségével. A közös éneklés után Tóth Johanna Mese-műhelye következett. Johanna alkotó-fejlesztő Metamorphoses meseterapeuta, aki megismertetett minket egy népmesével, melyet különféle módszerekkel próbáltunk feldolgozni. Végül megismerkedtünk a saját fekete hollónkkal, a félelmeinkkel, ami a határt jelenti számunkra, és azon is gondolkodhattunk, mi tud segíteni legyőzni ezeket.

Délután végre megérkeztek a várva várt gyorstesztek, így rövid intermezzo után végre ledobhattuk maszkjainkat, és határok nélkül élvezhettük egymás társaságát. Nem is tétlenkedtünk, hamar társasparti alakult ki a résztvevők között, ahol hol a Dixittel próbáltuk megfejteni egymást, hol a térjenga elemeit próbáltuk a lehető legjobb pozícióban elhelyezni. A laza délutánt egy igazán izgalmas és életszerű bemutatóval zártuk. Muzsnay András fekete öves kempo mester mutatta meg nekünk, hogyan tudjuk a fizikai határainkat megvédeni és kitolni a gyakorlatban, mikor szükségünk lesz rá. Andris, aki maga is a KÖSZI önkéntese, táborszervezője, hitelesen tudott nekünk beszélni mentális és fizikai felkészültségről, hiszen ő is folyamatosan fejleszti ezeket versenyzőként. Önfeledt hangulat uralkodott, mikor egy-egy önvédelmi szituációt segítőjével, Titusszal bemutattak a résztvevőknek, pláne, mikor mi magunk is kipróbálhattunk ilyen helyzeteket.

A vacsora után Tóth Lilla esti áhítata következett. Ennek során nem csak A kis herceg című könyv egy részletét hallgathattuk meg, de a történet kapcsán elgondolkodtunk azon is, hogy nekünk, hétköznapi embereknek is milyen nagy egyéni hatalmunk van. Embertársaink iránt, akiket megszelídítettünk – mint a herceg a rókát – felelősséggel tartozunk, amit használhatunk jó és rossz célokra is. Párhuzamot vonva Jézus megkísértésének történetével pedig fontos feladatunk nekünk is, hogy megtaláljuk a határt az építő és a romboló hatalom között, és ellenálljunk a gonosz kísértésének.

Az este fő programja mindezek után pedig a közös filmnézés volt. A Rendíthetetlen című, igaz történeten alapuló film Louis „Louie” Zamperini olimpikon és háborús hős hihetetlen életét követi nyomon. Louie két társával együtt túléli egy repülőgép lezuhanását a második világháborúban, és 47 napig hánykolódnak egy tutajon, majd elfogja őket a japán hadsereg, és fogolytáborba kerülnek. Vajon igaz, hogy „If I can take it I can make it”, tehát „Ha kibírom, végig tudom csinálni!” – ahogy a filmben is elhangzik? Mennyit számít a kitartás, amikor minden rosszra fordul körülöttünk? Mekkora ereje van a hitnek? Ilyen és hasonló kérdések merültek fel bennünk a film kapcsán. Az este fennmaradó részét ezután kötetlen beszélgetések és a szórakozás töltötte ki.

A harmadik nap kezdő áhítatán Dávid és Betsabé történetét ismertük meg kicsit különlegesebb formában. Zsuzska képzelt leveleken keresztül dolgozta fel a történetet, melyben Dávid hatalmas hatalommal rendelkezett, és egy pont után már ezt nem jóra, hanem önző, önös érdekekre használta, ezzel más embereknek ártva. Délelőtt ezen kívül Bonnyai Sándor önkéntes előadását hallgathattuk meg „Önkéntesség határain innen és túl” címmel. Sanyi játékos bevezetője során magunk is érezhettük a kiszolgáltatottságot, amikor kettesével egymást tartva kellett eldőlnünk. Persze ez sehol se volt a megismert határon túli kisgyermekek kiszolgáltatottságához képest, akikről a következő órában bővebben hallhattunk. Nem mondok valószínűleg meglepőt azzal, hogy olyan érzékenyítő sztorikkal ismerkedhettünk meg, melyektől még a legkőszívűbb emberek is meghatódtak volna.

A délutáni közös fotókészítés után sem volt megállás, Rihay Szabolcs történelem szakos bölcsész-tanár érkezett hozzánk „Határtalan szeretet” című előadásával. A program során szó volt Istenről, aki azt várja el tőlünk, az ő kiválasztottaitól, hogy az Ő végtelen szeretetét jelenítsük meg a világban, vagyis hogy szeressünk mindenkit és mindent. Hogyan lehet mégis követni Jézust, hogyan lehet betölteni Isten akaratát? Meddig tudunk Jézussal menni az úton? Hol vannak a határaink? Miért éppen ott? Lehet-e ezen változtatni? Meg lehet-e szabni, hogy mikortól nem vagyok eléggé keresztény? Van-e olyan egyáltalán, hogy nem elég keresztény valaki? Mit jelent Jézus követése egyáltalán? Hasonló kérdésekre kerestük a választ közösen.

Az utolsó „előadónk” a Református Drogmisszió volt. Az Adna Café által működtetett Élő könyvtár felépülőben lévő szenvedélybeteg fiatalokból és addiktológiai szakemberből áll, akiket meghatározott időre az érdeklődő ki tud kölcsönözni, és beszélgetni velük a függőségekről, a szabadulásukról és a megtérésről, Istenkapcsolatról is. A fiúk őszintén és kendőzetlenül meséltek nekünk élettörténetükről, mely során megérthettük függőségeiket, ahol a felépülők egy életúton keresztül mutatták be a megélt mélypontjaikat.

Az utolsó esti áhítatunkban az irgalmas samaritánus történetén keresztül nem csak megismerkedtünk egy anekdotával Nathan Söderblom evangélikus lelkészről, de a Hősök tere projektről is tudomást szereztünk. Az áhítat talán leghangsúlyosabb mondanivalója a felismerés volt, miszerint „Az vagy, amit teszel!”, teszel, a T betű helyén egy kereszttel, ami kibővíti ezt a kicsi szót. Hiszen küldetésünk embertársainkhoz szól, és akkor tölthetjük azt be, ha átlépünk komfortzónánkon, és Krisztust követve segítjük egymást, mint a samaritánus.

A vacsora után először a Villamosdilemma nevű társasjátékot próbáltuk ki, mely önmagát „pályaválasztási tanácstalanságként” definiálja, halálosan komolytalan morális döntésekkel. Mindenképp érdemes kipróbálni a játékot, hogyha valaki tartalmas beszélgetésekre is vágyik, hiszen rengeteg téma vetül fel a játék során. Ezután kezdetét vette a Határtalan parti, amelyen mindenki elengedhette magát és felhőtlenül szórakozhatott. Óriási Honfoglalóval melegítettünk be, majd még egy diszkógömb is előkerült, és táncparketté, majd hajnalban musical színpaddá alakult a pince.

A vasárnapi nap már a búcsúzásról szólt. A reggeli után részt vehettünk egy különleges programon, a Láthatatlan színházon, melyben egy bibliai történetet, A tékozló fiú sorsát dolgoztuk fel különleges perspektívából. A program során a résztvevők egyesével tapasztalhatták meg bekötött szemmel, a különböző érzékszerveikre hatást gyakorolva és a bibliai igerészt hallgatva, hogy milyen lenne a kevésbé hangsúlyos szereplő, az apa helyébe kerülni, és rajta keresztül átérezni a düh, a csalódottság, és végül a megbocsátás érzését. A megbocsátást, aminek a jézusi üzenet alapján nem szabad határt szabnunk.

Ezután már csak a tábort záró 95. KÖSZI Megálló istentisztelet várt ránk, melyen Zsuzska összegezte nekünk a tábor során elhangzott gondolatmagvakat, és azokat felhelyezte egy képzeletbeli ívre. Ennek a tetőpontja és kibontakozása volt az általa választott ige Lukács evangéliumából: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt.” A záró istentisztelet az evangéliumot hozta el, a gondolatot, hogy Jézus az, aki túl tudott lépni minden emberi határon, aki még a halált is legyőzte a megváltásért. Az igehirdetés végén személyes áldást kapott mindenki, majd közös énekléssel zártuk le a tábort.

A hétvége végére így a lehető legtöbb perspektívából végigjártuk azokat a kérdéseket, melyeket a tábor mottója felvetett, és mindenkinek fontos lenne végiggondolnia. Hol vannak a lelki, fizikai és mentális határaim? Mit érzek akkor, amikor ezeket valaki átlépi? Vagy hogyan tudom magam is kitolni ezeket? Érdemes kilépni a komfortzónámból? Válaszoljuk meg mi is őket magunknak!

***

Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról!

Kedveld a KÖSZI-t a Facebookon:
https://www.facebook.com/koszi.toled.jo/

Iratkozz fel a KÖSZI-hírlevélre úgy, hogy egy üres e-mailt elküldesz ide:
koszihirlevel+subscribe@googlegroups.com

A 12. KÖSZI Téli berek évindító hétvége a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület szervezésében, a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal együttműködésben valósult meg.

A “Hol a határ?” – Ilyen volt a 12. KÖSZI Téli berek évindító hétvége bejegyzés először KÖSZI-én jelent meg.

Balatongyörök – Az idei KÖSZI Téli berek évindító hétvége Balatongyörökön zajlott 2020. január 30. – február 2. között és a Sóvár Konferenciaközpontban kínált feltöltődést a 18-29 éves korosztály számára. A hideg, téli heteket elfeledtető napsütés és a Balaton közelsége lehetővé tette a hétköznapokból való kiszakadást, az elcsendesedést és az önmagunkban való elmélyülést is. A Tóth Lilla által vezetett tábor témája ugyanis a “Látszat vagy valóság?” kérdéskörét dolgozta fel különböző szakmai előadások, csoportos beszélgetések, áhítatok és személyiségfejlesztő tréningek során.

A megérkezést, regisztrációt és vacsorát követően különböző ismerkedős és csapatépítő játékokkal indítottuk meg a hétvégét a Get together! nevű program során. Így mindenkivel megismerkedhettünk és segített, hogy egymásra hangolódjunk és egy olyan alaphangulatot teremtsünk az elkövetkezendő négy napra, ami a jókedvre és a kölcsönös bizalomra épül. Ezután a táborvezető, Tóth Lilla áhítata következett, amelyet egy közös énekléssel zártunk le. Az áhítat rávilágított arra, hogy a bibliai Zákeushoz hasonlóan néha hajlamosak vagyunk akár lehetetlen célokat és mennyiségeket hajszolni, a tökéletességet kergetni, azonban ha kicsit lejjebb tudunk adni a maximalizmusunkból, és a valódi minőségekre törekszünk, Isten kezébe helyezzük életünket, akkor már igazi baj nem történhet velünk. Az este fennmaradó részét ezután kötetlen beszélgetések és a szórakozás töltötte ki.

Minél több, annál jobb? – hangzott a második nap kérdésfeltevése. A reggeli áhítatot a tábor gitárosa, Muzsnay András tartotta, aki József és testvérei történetéről gondolkodtatta el a táborozókat. A közös éneklés után szabadidő következett, közösen kirándultunk a Bél Mátyás kilátóhoz.

Délután meghallgathattuk a hétvége első előadását Dzurek Alexandrától, amely az Életkavalkádok a megszokásokon túl címet viselte. Szandi olyan dolgokkal foglalkozik, amelyek már első hallásra felkeltik mindenki figyelmét, ugyanis világjáróként, felfedezőként, jóga és angol nyelv oktatóként, óvónőként és ökológusként is bemutatkozott nekünk. Valóban az egész világot bejárta Skóciától kezdve Costa Ricán és Vietnámon keresztül, egészen Ecuadorig. Olyan szintű nyitottsággal és kalandvággyal rendelkezik, amelyeknek köszönhetően sztereotípiáktól függetlenül tud megismerni minden egyes kultúrát és az ott élő embereket. Beszélt arról, hogy ő hogyan mert kockáztatni életének fordulópontjainál, az interaktív előadásába pedig mi is be tudtunk kapcsolódni és beláthattuk, hogy a korlátainkat sokszor mi húzzuk meg saját magunk köré.

Később Majorosi-Lázár Anita érkezett meg hozzánk másnapi horvátországi versenye előtt, előadásának az All in one címet adta. Anita élsportoló, a kettlebell nevű sport magyar bajnoka, amatőr kategóriában világbajnok, a szöuli világversenyen pedig negyedik helyezést ért el. Mesélt nekünk azokról a szerepekről, amelyeket nap mint nap fel kell vennie – édesanya, feleség, sportoló, edző, tanár -, és azokról a dilemmákról, amelyek abból adódhatnak, hogy az ember mindegyik szerepében folyamatosan meg akar felelni – elsősorban magának. Ezen kívül mesélt a sporttal való kapcsolatáról, arról, hogy a rengeteg sérülése ellenére is mindig fel tudott állni és küzdött, mert ez egy olyan dolog számára, ami nélkül nem tudja elképzelni az életét. Anita minket is biztatott arra, hogy mozogjunk rendszeresen, ugyanis erre a testnek és a léleknek egyaránt szüksége van; csökkenti a szorongást, növeli az önbizalmat és javítja az életkilátásokat is.

Az előadások után kötetlen társasjátékozáson vettünk részt, melyet pedig Hegedüs Kende esti áhítata követett. Ennek során arról hallottunk, hogy vajon jól használjuk-e fel azokat a talentumokat, amelyeket Istentől kaptunk.

Az este fő programja mindezek után pedig a közös filmnézés és beszélgetés volt. A Teljesen idegenek című olasz film egy felnőtt baráti társaság problémáival foglalkozik, és eljátszik azzal a gondolattal, mennyi mindenre derülhetne fény, ha a baráti kör minden tagja megosztana egymással egy este alatt minden hívást és üzenetet, melyek az okostelefonjaikra érkeznek. Megjátsszuk-e magunkat azok előtt is, akik hozzánk a legközelebb állnak? Érdemes-e titkolózni, számunkra idegen szerepeket felvenni? Ezekről a kérdésekről szólt utána a közös beszélgetés.

A harmadik nap kezdő áhítatát Szitó Mátyás tartotta, majd egy önbizalomnövelő minitréningen vehettünk részt dr. Kővári-Horváth Márta vezetésével. A tréning során rengeteg mindent megtudhattunk a többiekről és általuk magunkról is, ugyanis a tréning része volt egy olyan gyakorlat, amely során egymásról kellett írnunk pozitív dolgokat. Beszéltünk még a saját sikereinkről és azokról a dolgokról is, amelyek megakadályozhatnak minket abban, hogy elérjük a céljainkat. A tréning célja az volt, hogy elindítson minket egy olyan fejlődési folyamaton, amelynek a végén majd saját magunk számára is magabiztosan a legjobbá tudunk válni.

A délutáni séta és mézeskalácssütés után dr. Horváthné Pellionisz Petra tartott egy alkotó-fejlesztő meseterápiás foglalkozást Te mit látsz a mesebeli tükörben? címmel. A mesék sok réteggel rendelkeznek, amelyekből jó néhány kifejezetten a felnőtteknek szól, és ezt most újra megtapasztalhattuk Lázár Ervin: A nagyravágyó feketerigó című meséje kapcsán. A meseterápia játékos, interaktív, kreatív keretein belül tükröt tartottunk magunknak azzal kapcsolatban, hogy vajon mi is próbálunk-e néha másnak mutatkozni, mint amilyenek valójában vagyunk. A terápia végén pedig közösen megtisztítottuk egymást egy képzeletbeli mosóban azoktól az érzésektől, félelmektől, melyektől szabadulni vágytunk.

Az utolsó esti áhítatunkat Koknya Dorka tartotta, melyben a samáriai asszony történetén keresztül az a Krisztus jött hozzánk közel, aki mindennel együtt és mindennek ellenére mégis szeret minket, mert ismer minket. Dorka stílusa és az egész áhitat hangulata olyan volt, mintha egy színdarabba csöppentünk volna, mondanom sem kell, hogy a katarzis nem maradt el.

Az utolsó előadó Bonnyai Zsuzska volt, aki szombat este egy stílus- és testalkat tanácsadást tartott Hogyan hozd ki a legszebb arcod? címmel. Bemutatta nekünk, hogy egyes testalkatoknak mely ruhafazonok állnak a legelőnyösebben és azokat milyen különböző formákban tudjuk kombinálni, ha a hétköznapokban is stílusosan szeretnénk kinézni. Zsuzska stylistként és hairstylistként ért ahhoz, hogy az öltözködésében kifejezze önmagát, és ezen az előadáson segített nekünk is ebből a szemszögből vizsgálódni, hogy a jövőben saját magunk legjobb verziójává tudjunk válni. Az előadás után kezdetét vette a táborzáró buli, amelyen mindenki elengedhette magát és felhőtlenül szórakozhatott.

A vasárnapi nap már a búcsúzásról szólt. A reggeli után részt vettünk a tábort záró 87. KÖSZI Megálló istentiszteleten, melyen Zsuzska, a tábor lelki vezetője összegezte nekünk a tábor során elhangzott gondolatmagvakat, és azokat felhelyezte egy képzeletbeli ívre. Ennek a tetőpontja és kibontakozása volt az általa választott ige János evangéliumából: “Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” Az igehirdetés végén egy közös énekléssel zártuk le a tábort, mivel sokaknak korábban haza kellett menniük.

Akik azonban még maradtak, a közös pakolás közben egy különleges programon is részt vehettek, a Láthatatlan színházon, melyben egy bibliai történetet, Jónás sorsát dolgoztuk fel. A program során a résztvevők egyesével tapasztalhatták meg bekötött szemmel, a különböző érzékszerveikre hatást gyakorolva és a bibliai igerészt hallgatva, hogy milyen lenne Jónás helyébe kerülni, aki eltévelyedett, és Isten segítségével végül a helyes útra talált.

A hétvége végére így a lehető legtöbb perspektívából végigjártuk azokat a kérdéseket, melyeket a tábor mottója felvetett, és mindenkinek fontos lenne végiggondolnia. Mit rejtegetünk az álarcaink mögött? Őszinték tudunk-e lenni a valósággal kapcsolatban, vagy fontosabb számunkra a látszat fenntartása? Melyek azok a dolgok, amelyekben valódi értékeket találunk? Válaszoljuk meg mi is őket magunknak!

***

Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról!

Kedveld a KÖSZI-t a Facebookon:
https://www.facebook.com/koszi.toled.jo/

Kövess minket az Instagramon:
https://www.instagram.com/koszi.toled.jo/

Kövesd TikTok csatornánkon legújabb videóinkat:
https://www.tiktok.com/@koszi.toled.jo

Iratkozz fel a KÖSZI-hírlevélre úgy, hogy egy üres e-mailt elküldesz ide:
koszihirlevel+subscribe@googlegroups.com

A 11. KÖSZI Téli berek évindító hétvége a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület (KÖSZI) szervezésében, a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal együttműködve valósult meg.

A “Látszat vagy valóság?” – 11. KÖSZI Téli berek évindító hétvége bejegyzés először KÖSZI-én jelent meg.

Őrbottyán – Ha február, akkor Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület (KÖSZI) és Téli berek. Az idei KÖSZI Téli berek évindító hétvége 2019. február 7–10. között zajlott, s helyszíne Őrbottyán, Úr Rétje volt, ahol az Ellel Ministries látta vendégül a KÖSZI-tábor lakóit. A vendégházak a hatalmas parkban, egy tó körül állnak, amely még a hideg téli napokon is hívogató környezet azok számára, akik egy kicsit lassítanának, egy időre elcsendesednének.

Valóban megérkeztünk a táborba, amikor az esti áhítat elején Szabó B. András, a tábor lelkivezetője hívására jelképesen megszabadultunk az időmérő eszközeinktől, kifejezve magunk és egymás számára azt, hogy készen állunk arra, hogy a következő napokban megszabaduljunk az idő fogságából. A tábor témája az idő volt, melyből gyakran túl kevés van: határidők szorítanak, folyton sietünk, mégis örök késésben vagyunk. Legalábbis a többség így érzi. A nyitóeste játékai során az is kiderült, hogy nem lehetetlen az időt jól beosztani, s van közöttünk olyan is – nem is egy –, aki jóban van az idővel.

„Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni” – ez a dalszövegrészlet volt az érkezést követő napunk mottója. Keveházi D. Sámuel, a KÖSZI-táborok zenei vezetője és örökös jókedvfelelőse tartotta a reggeli áhítatot, amelyben arra mutatott rá, hogy a világmindenség idejéhez képest aprócska, percnyi emberi létünk mégis mennyire fontos és értékes.

A napot a vácrátóti arborétumban folytattuk. A hatalmas, buja kertben sétálva talán nem én voltam az egyetlen, akinek eszébe jutott: ki kellett szakadni a hétköznapokból ahhoz, hogy eljussak egy kertbe, ahol megnézhettem az idei első hóvirágokat, megtudtam, hogy a 19. századi főurak a romantika jegyében előszeretettel építettek a kertjükbe műromot („Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék” – írja Kölcsey), és hogy a mocsári ciprus légzőgyökereket növeszt, amelyek eljuttatják az oxigént a növény többi részébe. Miért is nincs idő erre máskor? Mit tegyek azért, hogy megtaláljam az elveszett időmet?

A délelőtti merengésből Hamar Domonkos rázott fel, amikor a Getting Things Done (GTD) elnevezésű módszerről szóló előadásában szembesített minket azzal, hogy a túlhajszoltság éppolyan népbetegség, mint a cukorbaj vagy a magas vérnyomás, és ennek éppúgy érezzük a tüneteit, csak nem foglalkozunk velük, mert nincs időnk rá. Ami a leginkább megragadott: hogy „az elméd nem az ötletek tárolására való, hanem azok gyártására” (David Allen).

Ezt követően Szabó B. András előadásában az emberi végesség és az isteni végtelenség kapcsolatáról elmélkedett, s hogy Jézus ebben a végesben mutatja meg az örök lehetőségét.

Rihay Szabolcs áhítatán a lassúság dicséretéről mesélt, arról, hogy milyen utat járt be addig, amíg tudatosan úgy döntött: többé nem siet. Ha lassítunk, utolér minden, ami fontos: színek, szagok, ízek, emberek, örömök, talán még az Isten is.

Keveházi D. Sámuel a szombat reggeli áhítaton felidézte a betesdai gyógyítás történetét. „Akarsz-e meggyógyulni?” – kérdezte Jézus a harmincnyolc éve beteg férfitól. És meggyógyította őt, pedig szombat volt. Jézus nem várt másnapig, hanem tette, amit tennie kellett: az ember fontosabb, mint a szombat.

A délelőtt vendége volt Prikryl Edina, a Csillagpont találkozó főszervezője, aki a kétévente rendezett fesztiválról és az idei tervekről mesélt a leendő táborlakóknak. A Csillagponton 2011 óta a KÖSZI is jelen van, s a KÖSZI-Koktélbár több éve már a református ifjúsági fesztiválnak is népszerű színfoltja lett.

A szombatunk két izgalmas programmal folytatódott. Dr. Kővári-Horváth Márta időgazdálkodási minitréningjének keretében kisebb csoportokban dolgozva kerestünk a gyógyírt az idővel kapcsolatos közös bajainkra.

Dr. Horváthné Pellionisz Petra meseterápiás foglalkozásán a mesebeli kígyó jelképezte a terheket, melyeket hordozunk. Az idő múlásával egyre nehezebbnek érezzük ezeket a terheket, de vajon meg tudunk-e szabadulni tőlük? Mi tart vissza attól, hogy elengedjük azt, ami a vállunkat nyomja? Mit teszünk ezért? Ahhoz, hogy elkezdjünk valóban élni, lehet, hogy meg kell változnunk, lehet, hogy hagyni kell, hogy megváltozzunk. Márpedig nem szeretünk változni. Ami megszokott, az biztonságos, még ha rossz is, ezért ragadunk benne.

Rihay Szabolcs a szombat esti áhítaton elmondta, azért tudott jelentősen változni, mert a biztos pont az életében a Názáreti Jézus volt.

Az utolsó nap reggelén felépült a KÖSZI-labirintus, egy olyan tér, amely ezúttal az elmúlt évünket szimbolizálta, s -körbesétálva benne felidéztük az év legfontosabb eseményeit, azokat, amelyekre jó visszaemlékezni, és azokat, amelyeket inkább elfelejtenénk.

A tábort záró 81. KÖSZI Megálló istentiszteletet Szabó B. András tartotta. Igehordetésében rámutatott, hogy az élet egy labirintus, amely akadályozza a gyors haladást, megállásra és gondolkodásra késztet. Az ember pedig egy olyan katedrálishoz hasonlít, amely mindig építés alatt van, soha nem készül el. Az istentiszteletről Agárdi-Nagy Tamás írt részletes beszámolót.

A KÖSZI csapata már szervezi a 7–12. osztályosoknak szóló 13. KÖSZI Életfonal életvezetési tábort, melyet 2019. április 4–7. között tartanak Piliscsabán, a Béthel Evangélikus Missziói Otthonban. A táborban „Dönts okosan!” mottóval a kamaszok döntési helyzeteivel, választási lehetőségeivel foglalkoznak. A táborba már lehet is jelentkezni!

***

Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról!

Kedveld a KÖSZI-t a Facebookon:
https://www.facebook.com/koszi.toled.jo/

Kövess minket az Instagramon:
https://www.instagram.com/koszi.toled.jo/

Kövesd TikTok csatornánkon legújabb videóinkat:
https://www.tiktok.com/@koszi.toled.jo

Iratkozz fel a KÖSZI-hírlevélre úgy, hogy egy üres e-mailt elküldesz ide:
koszihirlevel+subscribe@googlegroups.com

A 10. KÖSZI Téli berek évindító hétvége a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület (KÖSZI) szervezésében, a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal együttműködve valósult meg.

A „Az idő fogságában” – 10. KÖSZI Téli berek évindító hétvége bejegyzés először KÖSZI-én jelent meg.

Kaland, új emberek, jó társaság, szórakozás, jókedv, életre szóló barátság és élmények. Ugye jól hangzik!? Gyere, és próbáld ki te is a KÖSZI táborait! Tőled lesz csak igazán jó!

A tábor február 8-án, csütörtökön vette kezdetét a táborlakók megérkezése és beköltözése után. A regisztrációt követően megtölthettük éhes bendőnket, majd Rihay Szabolcs tartott nekünk áhítatot, melyet zenészeinknek köszönhetően vidám éneklés nyitott és zárt. Ezt követte a Get together! nevű program, amikor végre megtanulhattuk egymás nevét, és különböző szórakoztató feladatokkal kerülhettünk közelebb egymáshoz. Az este további részében kötetlenül beszélgethettünk vagy éppen nézhettünk jobbnál jobb Youtube-videókat, ki egy bögre forralt bor, ki pedig egy tál popcorn társaságában.

Reggelente Keveházi D. Sámuel keltett minket fantasztikus gitárszólójával, hogy aztán fél órával később már a reggelinél ülhessünk. Délelőttönként egy-egy előadást hallgathattunk meg, első nap Szabad a gazdag? címmel Veres Pál, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, második nap pedig Ökonomikus ökumené? címmel dr. Tóth Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa szólt hozzánk.

Megtettünk kisebb-nagyobb sétákat, kirándulásokat is a balatongyöröki Szépkilátóhoz, illetve a Bél Mátyás-kilátóhoz. Mindkét alkalommal nagy élmény volt találkozni a „téli Balatonnal” is.

Részünk lehetett két nagyon elgondolkodtató játékban is. Az egyik ilyen a Tegyünk egy lépést előre! címet viseli. Ebben mindenki kapott egy karaktert – a világ leghányattatottabb sorsú emberétől kezdve a legtehetősebbig. A játék lényege az volt, hogy minden szereplő egy vonalról indult, és ahogy a játékvezető, dr. Horváthné Pellionisz Petra sorban olvasta a különböző lehetőségeket, melyeket az ember megtehet – vagy éppen nem tehet meg – az életben, úgy léphetett mindenki a saját belátása és a szerepe szerint egyet előre. A végén volt olyan, aki annyira előrejutott, hogy már szinte felkenődött a túlsó falra, de olyan is, aki egy lépést sem tehetett előre. Érdekes volt utána még ezekről a karakterekről beszélgetni, és azt hiszem, ezek után mindenki sokkal jobban megbecsüli, hogy mennyi mindent kap az élettől.

A másik ilyen játék a Szociopoly volt, amelyben a játékosoknak a falusi mélyszegénységben élők viszonyai között kell túlélniük harminc napot. Minden játékos megkapja a ma Magyarországon elérhető támogatásokat, emellett dönthetnek, hogy köz- vagy feketemunkából szereznek jövedelmet, és akinek szerencséje van, az találhat is vagy nyerhet pénzt. Mindenkinek kell élelmiszert vásárolnia, be kell fizetnie a lakásfenntartás költségeit, ezenkívül a gyermekek iskoláztatása, a ruházkodás, az orvosi ellátás is kiadásokkal járhatnak. Ha valakinek nincs pénze, vásárolhat hitelre, vagy az uzsorástól kérhet kölcsönt.

Egyik este lehetőségünk volt megnézni a Segítség, apa lettem! című filmet, amelyben egy egyedülálló, csak az üzletnek élő pénzügyi menedzser hirtelen egy alternatív valóságba csöppen, ahol felesége és gyerekei vannak. Utolsó este pedig „partyjátékokat” játszottunk – ezeket sok esetben már szinte hasfájós nevetés kísérte. Ez a felhőtlen szórakozás csapott aztán át az esti farsangi buliba. Volt karaoke, sörpong, forralt bor, jó társaság… egyszóval minden, ami egy szuper estéhez kellhet.

Végül eljött a hazaindulás napja is. Reggeli után még volt egy utolsó program Ön dönt: Pénzt vagy életet? címmel, amelynek során a csapat két részre oszlott, és különböző érvekkel kellett meggyőzni az „ellenfelet”, hogy egy-egy adott kérdésre mi lenne a helyes megoldás. A tábor Megálló istentisztelettel zárult, melyen Rihay Szabolcs hirdette az igét.

Úgy hiszem, mindenképpen tartalmas pár napban lehetett részünk, és sok mindent vihettünk haza magunkkal vissza a hétköznapokba. KÖSZI mindenkinek a hétvégét!

Már készülünk következő, immáron kamaszoknak szóló táborunkra, a 12. KÖSZI Életfonal életvezetési táborra, melyet 2018. április 12–15. között rendezünk meg Piliscsabán 7-12. osztályosoknak. Jelentkezni a www.koszi.net oldalon lehet.

***

Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról!

Kedveld a KÖSZI-t a Facebookon:
https://www.facebook.com/koszi.toled.jo/

Kövess minket az Instagramon:
https://www.instagram.com/koszi.toled.jo/

Kövesd TikTok csatornánkon legújabb videóinkat:
https://www.tiktok.com/@koszi.toled.jo

A 9. KÖSZI Téli berek értékkereső tábor a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület (KÖSZI) szervezésében, a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal együttműködve valósult meg.

A Pénzt vagy életet? – A 9. KÖSZI Téli berek évindító hétvégét tartották meg Balatongyörökön bejegyzés először KÖSZI-én jelent meg.

Egy tavaszias februári hétvégén nem is lehetne jobb programot kitalálni, mint az utazást, új élmények és ismerősök gyűjtését. Mi ezt választottuk a múlt hétvégén, s a regisztrációkor még nem is gondoltunk bele abba, hogy mennyire izgalmas, mégis lelki és befelé forduló napokban lesz részünk.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy a KÖSZI Téli berek tábor 18 éven felülieknek szóló alkalommá változott, amit – ezen újdonságból fakadóan – maguk a résztvevők is alakíthattak némileg, s ezáltal mindenki azt kaphatta, amit szíve leginkább kívánt. A fiatal felnőttkor buktatóit és örömeit, választásait és megoldásait jártuk körbe ezen a hosszú hétvégén, mely sok szabadsággal, közös élménnyel és gondolkozással telt el. Sikerült kikapcsolódnunk a mindennapokból, és újratöltekezhettünk hittel, energiával, szerető barátokkal. A tábor központi témáját többek között a fiatal felnőtteket érintő mindennapi és párkapcsolati problémák, az önállósodás és a felelősségteljes döntések meghozatalának tematikája képezte.

Lelki értelemben is folyamatosan válaszúton vagyunk, de Isten választása, hívása az első. Sohasem leszünk kész keresztyének, hanem mindig csak azzá válunk. Istenkapcsolatunk sohasem kész, mindig épül imádságban, csendben, sikerben, kudarcban. Közben egymást is formáljuk: minket is formál mások hite, mi is formáljuk mások hitét. Hitünk pedig formálja egész életünket, felnőtté válásunkat, döntéseinket. Ezeket a kérdéseket járták körül az áhítatok és beszélgetések, ahol egymás tapasztalatain keresztül is formált bennünket Isten.

A tábor lakói sokfelől jöttek, így pénteken mindenkit megvártunk a vacsorával. Az étkezéskor még egymás neveivel voltunk elfoglalva, de az azt követő csapatépítő játékok jó lehetőséget biztosítottak arra, hogy játszunk, felszabadultan nevessünk egy-egy vicces szituáción. Az abszolút kedvenc a Zsebszöveg elnevezésű játék lett, amely erősen hasonlít a Beugró műsorban megismert játékhoz. Ebben a szituációs játékban kiélhettük kreatív mivoltunkat, ezáltal megismertük egymás habitusát és játékosságát.

Szombaton egymást segítve készítettük elő a reggelit, a csapatmunkából tehát nem volt hiány. A délelőtt folyamán Szepesvári Orsolya coach vezetésével egy nagyon hasznos alkalmon vettünk részt, melynek során a hivatás témakörét vettük górcső alá, összegeztük saját tehetséges oldalunkat és vágyainkat. Érdekes feladatokkal kifejezhettük gyerekkori gondolatainkat és jelenünket, illetve megismerkedtünk a SMART céllal, annak megfogalmazásával és kivitelezésével. Minden feladatot más és más táborozóval beszélhettük át, így lassan mélyebben is megismerkedtünk egymással.

Az ebéd után Molnár Rozália és Frenyó Zsófia által készített Élő társasjáték következett, melyben mindenki igen nagy örömét lelte. A csapatok választhattak jelenlegi életükre jellemző utakat, ám többen kipróbáltunk más lehetőségeket is. Izgalmas volt a skillkockára lépni és kiválasztani a három program közül, hogy melyiket szeretnénk leginkább, így gyűjthettünk lelki, testi vagy épp szellemi pontokat. A játék meghatározó momentuma volt a hatalmas plüsskockával való dobás. A végén mindenki beért a célként felrajzolt napocskába, azaz mindenki átléphetett egy következő életszakaszba.

Egy rövid szusszanást követően Lénárt Viktor evangélikus lelkész és szervezetfejlesztő rázta fel a társaságot, s igencsak lenyűgözte és erősen elgondolkodtatta a tábor lakóit. Fókuszban a női és férfigondolkodás, a párkapcsolati problémák megélése volt. Egyik nagyon izgalmas feladat az volt, hogy a másik nem fejével gondolkodjunk, majd meg is osszuk a másikkal az elkészített listákat, melyeket véleményeztek is. Női fejjel férfiként gondolkodni és fordítva, nem volt egy hétköznapi élmény, viszont rengeteget tanultunk belőle és érdekes új ismereteket szereztünk. Szerintem bátran jelenthetem ki, hogy Viktor tanácsai és összegzései a tábor összes lakója számára életre szóló gondolatokat adtak a témával kapcsolatban, melyekről aztán este kötetlenül beszélgettünk tovább.

Az utolsó estén farsangi bulit csaptunk, volt enni-, innivaló és természetesen rengeteg nevetés. Nem hagytuk ki a játékokat sem, később azon kaptuk magunkat, hogy egymással osztjuk meg kedvenc zenéinket, videóinkat. A vasárnapi felkeléssel mindenkinek meggyűlt egy kicsit a baja, ám ekkor is megmutatkozott a tábor lelke, összefogtunk és sikerült sikeresen elindítani a napot.

A tábor lelki vezetője, Szabó András gondoskodott az áhítatról, mely után egy utolsó játékba vetettük bele magunkat. Az Ön dönt! meglehetősen izgalmas játék volt, élesen véleményt kellett alkotnunk, ami sokunknak segített abban, hogy rájöjjünk, milyen eszmék mellett szeretnénk a továbbiakban alakítani az életünket. A vasárnapi ebéd után búcsúzkodás következett, vidáman, abban a reményben, hogy más alkalmakkor is összetalálkozhatunk. Ideiglenes lakhelyünk helyszínétől, a kastélytól is mosolyogva váltunk el, mely ugyan először hidegnek bizonyult, ám a két nap során sikerült lelkesedésünkkel és vidám jelenlétünkkel befűtenünk.

Mi már javában készülünk következő táborunkra, melyet 2017. április 28. és május 1. között rendezünk meg Piliscsabán, a Béthel Otthonban. A 11. KÖSZI Életfonal életvezetési táborba 7–12. osztályosokat várunk. A jelentkezés már megkezdődött!

***

Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról!

Kedveld a KÖSZI-t a Facebookon:
https://www.facebook.com/koszi.toled.jo/

Kövess minket az Instagramon:
https://www.instagram.com/koszi.toled.jo/

Kövesd TikTok csatornánkon legújabb videóinkat:
https://www.tiktok.com/@koszi.toled.jo

A 8. KÖSZI Téli berek értékkereső tábor a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület (KÖSZI) szervezésében, a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal és a Nagyvelegi Grünfeld Evangélikus Vendégházzal együttműködve valósult meg.

A Válaszúton – Fiatal felnőttek táboroztak a KÖSZI megújult Téli berek táborában bejegyzés először KÖSZI-én jelent meg.

Amikor valaki azt mondja, hogy téli tábor, általában a síelés jut az eszembe, vagy legalábbis a havas tájak és a havas napok. Ehhez képest február eleje már tavaszi fényekkel köszöntött ránk, és életem első Téli berek tábora sem kimondottan téli hangulatban telt, de ezt nem bántam sem én, sem a többi résztvevő.

Csütörtökön kora este, Solymár Péter evangélikus lelkész nyitó áhítatával kezdődött a hetedik KÖSZI Téli berek értékkereső tábor, melybe 10-16 éves gyerekeket és fiatalokat vártunk. Négy nap állt rendelkezésünkre, hogy jobban átérezhessük és megfogalmazhassuk, mit is jelent számunkra az otthon, a haza, a honvágy vagy éppen maga a hazatalálás.

Ezzel a különösen izgalmas témával foglalkoztunk az áhítatok, az éneklés, a kupaktanácsok és a játékok során is, hogy mindenki átérezhesse az otthon fontosságát. A csütörtöki Jégtörő est alkalmával a gyerekek különböző feladatokon keresztül ismerhették meg egymás nevét, lakóhelyét és kedvenc dolgait, hogy az előttük álló napokon könnyen dolgozhassanak együtt. A másnapi Magyarország, szeretlek című vetélkedő alatt már két csapatban válaszoltak a magyar történelemmel, sportokkal, dalokkal és találmányokkal kapcsolatos kérdésekre. A jó hangulat garantált volt, a játékosok pedig vidáman teljesítettek minden kihívást. A szombati HungaroRing elnevezésű játékon négy csapatban jártak állomásról állomásra a fiatalok, hogy képekről ismerjenek fel tájakat, kitalálják versek címét, beazonosítsanak ételeket vagy elmutogassanak sikersportokat.

A játékok segítségével valóban összecsiszolódtak a gyerekek, ami a délelőtti áhítatokat követő beszélgetéseken, a kupaktanácsokon érződött igazán. Őszintén beszélgettünk a helyekről, ahol otthon érezzük magunkat; az emberekről, akikkel otthonosan mozgunk; és voltaképp mindenről, ami ezekkel kapcsolatban szóba került. Öröm volt látni, ahogy a kiscsoport tagjai lassan megnyíltak és egyre bátrabban válaszoltak a felmerülő kérdésekre. Ez a téma első hallásra nehéznek tűnik, de – most már tapasztalatból is tudom – mindenkinek hasznos lehet néha, ha egy gyerek szemével vizsgál komoly kérdéseket.

A délutánokat kirándulás, társasjátékok és mézeskalácssütés színesítette, de minden mozzanat segített bemutatni olyan magyar eseményeket, eredményeket és pillanatokat, melyekre méltán lehetünk büszkék és melyek megismerése segít abban, hogy itthon legyünk. Ugyanakkor emellett könnyen felmerülhet a kérdés, mi történik akkor, ha valaki épp olyan életszakaszban jár, amikor nem érzi magát otthonosan sehol? Erre az áhítatok adtak választ, az egész táboron átívelő 48. zsoltár alapján. Ennek segítségével megnéztük, milyen Isten városa, milyen az az otthon, melyet Ő készít elő nekünk. A zsivajjal teli napok során kis sziget volt minden áhítat, amikor lehetőségünk volt elcsöndesedni és befelé is figyelni.

Ez a négy nap – rengeteg vidám percen túl – lehetőséget adott átgondolni, mi számomra az az otthon, amit oly sokszor emlegetünk, és biztos vagyok abban, hogy ezzel nem csak én voltam így. Az a helyzet, hogy hiába jelent sokat egy íz, egy szín, egy szoba vagy egy plüssmackó, az otthon ennél sokkal több: minden, ami én vagyok, minden, ami formál és minden, ami megtart. Minden, amit magammal vihetek, ha útnak indulok, hiszen a valódi otthon voltaképp a szívünkben kezd el felépülni.

Már készülünk következő táborunkra, a tizedik KÖSZI Életfonal életvezetési táborra, melyet 2016. május 5–8. között rendeznek meg Piliscsabán.

***

Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról!

Kedveld a KÖSZI-t a Facebookon:
https://www.facebook.com/koszi.toled.jo/

Kövess minket az Instagramon:
https://www.instagram.com/koszi.toled.jo/

Kövesd TikTok csatornánkon legújabb videóinkat:
https://www.tiktok.com/@koszi.toled.jo

A 7. KÖSZI Téli berek értékkereső tábor a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület (KÖSZI) szervezésében, a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal együttműködve valósult meg.

A Az otthon itt van – Személyes beszámoló a 7. KÖSZI Téli berek táborról bejegyzés először KÖSZI-én jelent meg.

A KÖSZI lelkes önkéntes csapata immár sokadik alkalommal bizonyítja, hogy táborozni lehet, sőt érdemes télen is – a zord időjárás, az iskolai félév vége, a sötét, rövid nappalok ellenére is! Amíg nyáron táborok nélkül is feltöltődünk, hiszen iskolai szünet van, süt a nap, számtalan lehetőség van kikapcsolódásra, mindenki többet nevet, mosolygósabb, gondtalanabb, addig télen, főleg a ünnepek elmúltával hajlamosabbak vagyunk ki se mozdulni, és csak várni a tavaszt. Ezekben a napokban igazán nagy szükség van arra, hogy mégis találjunk alkalmat a feltöltődésre, egy helyet, ahol nemcsak jól érezzük magunkat, új barátokra találunk, régieket viszont látunk, hanem lelkileg is feltöltődhetünk.

A Csobánkai Cserkészpark idilli környezetet biztosított a téli táborozásra. Míg odakint esett a hó és fehér lepel lepte a hegyeket, a meleg szobából áhítatra készülve még lelkesebben és szebben hangzottak az Új ének és Zarándokének füzetek dalai, áhítat után, illetve reggeli torna gyanánt pedig fantasztikus élmény volt hócsatázni, túrázni.

A délelőttök folyamán áhítatokon vettünk részt együtt Benkóczy Péter evangélikus lelkész vezetésével, majd a kreatív hittanórán beszélgettünk a nap témájáról. A három áhítaton a Szemfényvesztők témát jártuk körbe, amikor is a gyerekek minden nap egy-egy érzékszervvel foglalkoztak, bibliai történeteken és játékokon keresztül. A délutánokat és a szabadidőt pedig játékos programokkal és vetélkedőkkel, hógolyózással, kirándulással és mézeskalács-sütéssel tölthettük. Nagy sikert aratott a gyerekek körében a televízióból jól ismert Beugró játék, illetve az Ön dönt! program, ahol számukra aktuális kérdéssel gyakorolhatták a vitatkozást, érvelést és döntéshozatalt. Emellett az Elvarázsolt kastély nevű játékban csapatonként több állomáson végigmehettek, ahol valódi készségfejlesztő tréningen vehettek részt. Kipróbálhatták, hogyan párosítanának zoknit, vagy töltenének vizet, ennének kenyeret, pakolnák be a bőröndjüket vakon, érdekes videót nézhettek a látható hanggal kapcsolatban, illetve egy szaglólabirintusból is ki kellett találniuk érdekes feladatokat megoldva. Természetesen az ízlelőbimbójuk sem maradhatott ki a játékból, ízek alapján kellett ételeket felismerniük. Nemek harca nélkül sem telhetett el egy KÖSZI Téli berek tábor, ahol a fiúk és lányok versenyeztek egymással, mind elméleti, mind ügyességi feladatokban. A záróeste farsangi játékokkal és lufis-limbós táncolással búcsúztattuk a tábort, majd az utolsó délelőtt közös énekléssel, áhítattal és áldással búcsúztunk egymástól. Az utolsó nap programja pedig a Tükörország fantázianevet kapta, ahol a gyerekek találhattak ki feladatokat a táborvezetőknek.

A tábor szervezői között van iskolapszichológus, lelkész, pedagógus, hittanár, keresztény egyetemista, de közgazdász és jogász fiatal is, akik egymás tudását összeadva évről évre hosszas előkészülettel szervezik meg a tábor programját, hogy abból minél jobban épülhessenek a részt vevő gyermekek.

A résztvevők visszajelzései alapján idén is nagyon jól sikerült a tábor, és a továbbiakban is szeretnének részt venni a KÖSZI által rendezett táborokon. Külön szívmelengető eredménynek tartjuk a vezetőtársakkal, hogy sok teljesen új gyereket ismerhettünk meg, akik először vettek részt táborunkban. Jó volt látni az örömöt az arcukon, a lelkesedét, és azt, hogy a régi táborosaink és az új, még keresztény táborban nem járt gyerekek között milyen összhang, milyen szoros barátság alakult ki. Azt gondoljuk, az ilyen pillanatokért érdemes KÖSZI-táborokat és programokat szervezni.

A KÖSZI csapata legközelebb 2015. május 7-10. között Piliscsabára, a Béthel Otthonba várja a 7-12. osztályos fiatalokat az „Ég Veled!” mottóval megrendezendő 9. Életfonal életvezetési táborba. Bővebb információ hamarosan a www.koszi.net honlapon lesz olvasható.

***

Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról!

Kedveld a KÖSZI-t a Facebookon:
https://www.facebook.com/koszi.toled.jo/

Kövess minket az Instagramon:
https://www.instagram.com/koszi.toled.jo/

Kövesd TikTok csatornánkon legújabb videóinkat:
https://www.tiktok.com/@koszi.toled.jo

A Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület által szervezett 6. KÖSZI Téli berek értékkereső tábor együttműködő partnerei voltak a Szívvel-Lélekkel Alapítvány és az Európai Unió ESZA programjának XV. kerületi Zsókavár utcai akcióterület III. ütemű fejlesztési projektje.

A Szemfényvesztők – 6. KÖSZI Téli berek tábor volt Csobánkán bejegyzés először KÖSZI-én jelent meg.